A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

(RÉVÉSZ 1996c, 312). A régészeti adatok tanúsága szerint hasonló helyzettel kell számolnunk e csoporttól keletre, Gádoros és Orosháza körzetében is (DIENES 1965). A Maros-Körös-Tisza közének temetői közül földrajzi elhelyezkedésük alapján jól elkülöníthetők a Körös bal partján, Békéscsaba tágabb körzetében található leletek (17. kép). Mint a fentiekben már említettük, a lelőhelyek zöme a folyó árterének szegélyén fekszik, s keleti és déli irányban átlagosan 15-25 km-es üres sáv választja el e tömböt a szomszédos csoportoktól. E terület legészakibb leletei Mezőberény határában kerültek elő. A gátőrháznál és a Körös-hídnál talált régiségek 11. századi köznépi temetőkre vallanak (HAMPEL 1907, 176; BÁLINT 1991, 239). A Kérhalomban feltárt 86 sír leletei között íjcsontok is voltak, az elhunytak mellé tett érmék az Árpád-házi királyok uralkodásának II. Béla (1131-1141) uralmának idejéig terjedő időszakát ölelték fel (KÜRTI 1973,61). Dél felé haladva, Békés körzetéből egyetlen 10. századi sírra utaló adattal rendelkezünk. A Völgypart-Földvári dűlőben lovassírt leltek kengyelpárral és fokossal (BANNER 1939,19). Az Állami Tangazdaság területén, Hidashát-Hosszúhalomban és Soványháton előkerült leletek 11. századi köznépi temetőkre utalnak (BANNER 1939, 19; FEHÉR-ÉRYKRALOVÁNSZKY 1962,23), bár a hidashátinak minden bizonnyal 10. századi része is volt. Povádzugon egy, a 11. század első harmadától a 12. század első harmadáig használt temető 151 sírját tárta fel Trogmayer Ottó (TROGMAYER 1962). Noha az eltemetettek között lószerszámmal, íjászfelszereléssel ellátottak is voltak, az ásató feltevésével (TROGMAYER 1962, 34) — mely szerint ezek a 10. századra keltezendők — nem érthetünk egyet (DIENES 1962). Az 58. sírból ugyanis az íjcsontok társaságában meghatározhatatlan Árpád-kori érme látott napvilágot, az említetteken kívül pedig más, bizonyosan a 10. századra keltezhető tárgy nem került elő. Békéstől délre, Mezőmegyer határából ellenben két, feltehetőleg a 10. századra datálható sírt is ismerünk. Kerepeczki J. tanyáján rozettás lószerszámos női lovassírt találtak, ékszerei közül a félkör átmetszetű, kiszélesedő és lekerekített végű lemezkarperecek maradtak meg. A hírek szerint onnan 2,5 km-re útépítés során ugyancsak lovassír bukkant elő vastárgyakkal, ezek azonban elkallódtak (BANNER 1943,172-174). Békéscsaba területéről több 10. és 11. századi leletet, temetőt is ismerünk (BANNER 1956, 3-4; NÉMETH 1970, 14-16; FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 23; BÁLINT 1991,213). A Báthori utcában talált rozettás lószerszámos, hajfonatkorongos női sírt a fentiekben már részletesen bemutattuk. 10. századi sírokat forgattak ki a postapalota építése során is, a feljegyzések szerint az egyik mellett lócsontok, agyagedény és kard feküdt (KOVÁCS 1995, 156). A Mezőgazdasági Szakiskola kertjében 1944 szeptemberében ugyancsak lovassírt leltek nyílhegyekkel és pontkörös díszítésű íjcsontokkal (KOVÁCS 1994,120, Nr. 10; KOVÁCS 1995, 156, Nr. 72). Az itt feltárt további csontvázak mellett állatfejes karperec is volt. Sajnos a leletek néhány nap múlva, bombázás következtében elpusztultak. Elvesztek azok a régiségek is, amelyek a szomszédos vasútállomás területén láttak napvilágot, a feljegyzések szerint lócsontok is voltak köztük. Mindezen bizonytalan adatok talán egy 1011. századi temetőről tanúskodnak. Hasonló korú és jellegű temetőt pusztítottak el a múlt század végén, egy közelebbről nem ismert helyű homokbányában (KOVÁCS 1994,120, Nr. 9). Mellékletei közül kígyófejes karperec, gyöngyök, réz lószerszámdísz, köves gyűrű és más gyűrűk kerültek a gyulai múzeumba, de a feljegyzések szerint velük együtt lócsontokat és kengyelt is találtak. Ugyancsak a múlt század második felében leltek 10-15 sírt a város alsóvégi tizedében. Egyikük mellett állatfejes karperec, szőlőfürttel és két pár gyöngykoszorúval díszített öntött ezüst fülbevalópár feküdt. Köznépi temető hírnöke az a leletegyüttes is — gyöngysor, bronzkarika töredéke, csiholóacél, Salamon király (1063-1074) érméje —, amely 1854-ben jutott a Nemzeti Múzeumba Békéscsaba területéről, egy ismeretlen helyű halomból. Végezetül a Hold utcában, Osgyin A. telkén találtak 3 sírt, egyikük mellett vas nyílcsúcs feküdt. Összegezve a fentieket, a város területén legalább két 10. századi lelőhelyet gyaníthatunk. Ezek közül a Báthori utcai magányos női sír lehetett, a postapalotánál pedig talán a század második felében megtelepedett közösség temetkezőhelyét fedezték fel. Az állomás, illetve a Mezőgazdasági Szakiskola környékén, valamint a homokbánya területén vélhetőleg 10-11. századi, folyamatosan használt temetők pusztultak el. Az alsóvégi tized, a Hold utca és az ismeretlen helyű halom 11. századi köznépi sírokat rejthetett. Elképzelhető azonban, hogy — miután több lelőhely pontos helyét nem ismerjük — néhány közülük ugyanannak a temetőnek a része lehetett. Tovább haladva déli irányban, a korszak emlékeinek következő csoportját Szabadkígyós határában figyelhetjük meg. A tangazdaság homokbányája a hajdan 90-140 sírós temető 40-45 sírját pusztíthatta el, 27-et pedig feltárt Pálóczi Horváth András (PÁLÓCZI HORVÁTH 1971). Mivel a feltárt sírok a