A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

került elő. A veret az öv lecsüngő részére való (M. NEPPER 1996, 218). 6. Karos-Eperjesszög I. temető. A temető ásatás során feltárt 1. sírjából más típusú öweretek társaságában két, sast ábrázoló öntött, ezüst övveret (5. kép 5) látott napvilágot (FETTICH 1937, CXXXIII. t. 6-7). 7. Karos-Eperjesszög III. temető. A 2. sírban rendkívül kopott, bronzból öntött nagyszíjvéget (6. kép 1) találtunk, melynek felületén egymás alatt elhelyezkedő három állatfejet ábrázoltak. A tárgy kopottsága miatt ma már pontosan nem állapítható meg az állat fajtája (róka vagy szarvasmarha), de a párhuzamok alapján inkább az utóbbira gondolhatunk (RÉVÉSZ 1996, us, 113. t. 6). 8. Nagymágocs-Homokbánya. Lovas, szablyás, íjas férfisírból való, szarvasfejet ábrázoló öntött, ezüst övveret (BÁLINT 1991, 242, 55. kép). 9. Ondrohó/Lipová-Ondrochov (Sl.) 4. sír. A leletek között szarvast ábrázoló szíjvég (6. kép 3) található (TOCÍK 1968, 33, XXII 1.10). 10. Rétközberencs-Paromdomb. A 2. sírban az aranyozott ezüst díszövet a karosihoz hasonló, szarvasmarhafejeket ábrázoló nagyszíjvég (6. kép 2) zárja le (FODOR 1996, 167-168). 11. Tiszabezdéd-Harangláb dűlő 8. sír. Az aranyozott vörösréz tarsolylemezen (6. kép 5a-b) a bizánci keresztet övező életfát két pávasárkány (szenmurv) fogja közre (JÓSA 1896, 398-400). f2. Vörs-Papkert-B. Az 561. sírból öntött bronzcsat került elő, melyen felcsapott farkú, mitikus állatalak látható (KÖLTŐ 1996). 13. Zemplén-Szélmalomdomb. A vezéri sírban lelt 5 db hajfonatkorong közül kettő életfa előtt álló mitikus állatalakot, kettő pedig turulmadarat ábrázol (BUDINSKYKRICKA-FETLTCH 1973, 13, 45. kép). A bronzból, nemesfémből készített tárgyakon kívül az állatábrázolások feltűnnek a csontfaragványokon is. Legismertebbek ezek közül a madárfej alakú botvégek — Földeák (BÁLINT 1991,221, LV. 1.1), Hajdúdorog (DIENES 1972, 71-72. kép), Szabadbatytyán

18 — de említhetnénk a csontbogozókat is. A többféleképpen értelmezhető ábrázolások közül pedig itt nem is tárgyaljuk részletesen a tarsolyok függesztő szíjain elhelyezett, maszkos veretként tárgyalt díszítményeket (Izsák-Balázspuszla, Bodrogszerdahely, Karos, Tuzsér, Zemplén, Tiszaeszlár-Bashalom I. temető 9. sír (RÉVÉSZ 1996, 146).

19 Annyi azonban bátran kijelenthető, hogy — ha nem is a nőkhöz hasonló számban — de a férfiak is alkalmazták méltóságjelvényeiken, használati eszközeiken az állat- vagy emberábrázolásokat. Méghozzá a társadalom élén álló férfiak is, így aligha lehet arról szó, hogy ők valamiféle tudatos ideológiaváltás miatt kerülték ezek megjelenítését (DIENES 1970, 16-32). Sokatmondó az az adat is, hogy e motívumok szinte kizárólag méltóságjelvényeikhez kapcsolódnak. Legtöbbször — 8 esetben — a veretes övhöz, három alkalommal a fegyverövre csatolt tarsolyhoz és egy esetben a szablyához. Csupán a zempléni sírban figyelhető meg ékszeren való megjelenése, de a hajfonatkorongok férfisírban történő felbukkanása amúgy is egyedi jelenségnek számít. Fodor István felvetette azt a lehetőséget, hogy a férfiaknál a tarsoly lehetett az óvó-védő jelképek helye, amire a nőknél a varkocs szolgált (FODOR 1980,214,168. j.). A fentiek fényében úgy vélem, helyes nyomon indult el, amit annyiban módosíthatnánk, hogy e szimbólumok elhelyezése elsődlegesen a fegyverövön történt, beleértve természetszerűleg e fogalomba az övre felfüggesztett fegyverek és más méltóságjelvények együttesét is. Az imént felsorolt példákból kitűnik, hogy a figurális ábrázolás — a férfiak körében is — az egész 10. századi magyar szállásterületen ismert volt, jóllehet a legtöbb lelet a Felső-Tisza-vidékről származik. Ez azonban a méltóságjelvények területi eloszlását ismerve, korántsem meglepő (RÉVÉSZ 1996, 193-206). Az e körbe sorolható leletek valamennyien a 10. század első kétharmadára keltezhetők. Kétségtelen tehát, hogy egy visszaszorulófélben lévő hagyományról, ábrázolási módról volt szó, de semmiképpen sem tekinthető olyan marginális jelenségnek, mint ahogy az korábban kutatásunkban meggyökeresedett. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról a tényről sem, hogy számunkra már csupán a fémből, csontból készült tárgyak kutathatók. Miután a társadalom felnőtt tagjainak döntő többsége nem rendelkezett veretes fegyveröwel, sejtelmünk sincs arról, hogy utóbbiak milyen textil-, bőr- vagy rátétdíszes motívumokkal ékesítették fel használati tárgyaikat. Csupán feltételezhetjük, hogy a romlandó anyagból készült különféle motívumok 18 Itt kell megemlítenem az Endrőd-Szujókereszten, az 1. sírban talált faragott csontpecket, amelyen világosan felismerhető a meglepő realitással ábrázolt két, egymással szembeforduló, kitátott szájú ragadozó, feltehetőleg farkas. E díszítményt Fodor István meghökkentő módon „leveles ágként", „egyszerűsítettpalmettaként" mutatta be (FODOR 1996,219). 19 A Kiszomborból előkendt töredékes (talán tarsoly középvereteként szolgáló) díszítményről (DIENES 1970,26,32,33. kép) nem deríthető ki, hogy férfi vagy női sírból származik-e. Ezen kívül, ha valóban emberalakot ábrázol is, már annyira elvont módon, hogy nem indokolt az anyaggyűjtésünkbe történő felvétele. A leletek felsorolásánál értelemszerűen kihagytam a nem magyar készítményként értékelhető oroszlános csatokat és a mellkereszteket.