A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen

MFMÉ - StudArch III (1997) 169-195 HONFOGLALÁS KORI NŐI SÍR BÉKÉSCSABA-ERZSÉBETHELYEN s s REVESZ László A LELET ELŐKERÜLÉSÉNEK KORULMENYEI A Békéscsaba területéről eddig ismert leggazdagabb női sír 1963 nyarán került elő a város nyugati peremén, az Erzsébethely nevű városrészben. A leletekre vályoggödör kitermelése során bukkantak a munkások Bánszky András Báthori utca 82. szám alatti házának telkén (1. kép) mintegy 80 cm mélyen. Az összegyűjtött tárgyakat Kiss Szabó Mihály téglagyári munkás július 13-án átadta Tábori György megyei múzeumigazgatónak, aki továbbította azokat a Magyar Nemzeti Múzeumba. A lelőhelyet Tábori többször is felkereste — az év augusztusában Bálint Alajos szegedi múzeumigazgató társaságában is —, de mindketten úgy ítélték meg, hogy további kutatásnak nincsen értelme, mert a lelőhely körül már minden földet kitermeltek. A vályogvető gödör falmetszeteiben más sírra utaló nyomot nem észleltek, s a szomszédos telkek tulajdonosai sem tudtak a közelben korábban előkerült sírokról. A találók sem a csontváz, sem a mellette talált lócsontok és egyéb tárgyak fekvéséről semmiféle információval nem tudtak szolgálni. Az általuk készített helyszínvázlaton ily módon csak a pontos lelőhelyet tudták rögzíteni.

1 Mindezen hiányosságok ellenére is, a leletanyag jelentősége, sajátosságai indokolják annak közzétételét. Munkássága utolsó éveiben Dienes István is készülhetett erre, így talán nem véletlen, hogy a békéscsabai sírból előkerült tárgyak azok, amelyeket élete során utoljára — mára már legendássá vált alapossággal — beleltározott az MNM Középkori Osztályának honfoglalás kori gyűjteményébe. Az alábbiakban a leleteket az ő leltárkönyvi bejegyzésének szó szerinti felidézésével ismertetjük. A TEMETKEZES LELETEI Az emberi váz leletei 1. Hajfonatkorong (2. kép 1). Bronzbői öntött. Karikás közepéből keresztirányban négy csúcsos végú, lyukas közepű levélidom ágazik ki. Minden bizonnyal a világfa négy égtáj felé szétterülő lombozatának felülnézetből való egyszerű képi megfogalmazása. Az egyik kiágazó csúcsa letört, itt hiányos is. Lapos öntvény. Átm.: 5,6 cm. Ltsz.: 89.3. l.Aa. 2. Hajfonatkorong (2. kép 8). Bronzból öntött, áttört mívű. A pálcásán kialakított kör alakú keretbe életfa elé állított állat (ló) alakját komponálták. A vázlatosan előadott két díszítőelem egymással tökéletesen összefonódik, ezért is nehéz az ábrázolás értelmezése. A mintázat domborúan megformált, talán csak az állat teste horpad be kissé, itt enyhén játékos lehetett a felület megmintázása. Szemközti nézetben a korong bal széle felül, valamint az alsó szegélye hiányzik. A fennmaradt összefüggő darabja is ragasztott. Hiányos volta ellenére a minta megbízhatóan helyreállítható. Az újjáalkotott korongon alul két lyuk mutatkozik. Ezek további díszek befűzésére szolgálhattak. Átm.: 4,9 cm. Ltsz.: 89.3.1.A.b. 3. Gyöngyfüzér (2. kép 7). Kéttagú fehér üveggyöngyszemek, 2 db. H.: 0,9 cm, 0,97 cm. Kéttagú sárga üveggyöngyszemek, 2 db. H.: 0,8 cm, 0,87 cm. Kéttagú sötétzöld üveggyöngyszem, egyik vége csorbult. H.: 0,68 cm. Nagyobb, gömbölyded fehér üveggyöngyszemek, 4 db. H.: 0,6 cm, 0,6 cm, 0,55 cm, 0,47 cm. Nagyobb gömbölyded sárga üveggyöngyszemek, 4 db. H.: 0,5 cm, 0,5 cm, 0,4 cm, 0,4 cm. Apró kölesszem nagyságú üveggyöngyszemek, a 8 db-ból kettő zöld, a többi barnásszürke. Ltsz.: 89.3.2.A.a-f. 4. Tömör füles gombok (2. kép 4,6). Bronzból öntöttek. Az egyikük kerek füle rövid nyakkal kapcsolódik a lapos, félgömbös testű, szétrepedezett felületű gombjához. H.: 1,25 cm, gömbös végének átm.: 0,8 cm. A másik füle mint az 1 A lelet előkerülést körülményeiről Tábori György MMM 64-1/1965. számú levele tudósít. A sírra hivatkozik NÉMETH 1970,15.