A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
STRAUB Péter: Avar kori tegezdíszítő csontlemezek. Motívumtipológia és kronológia
peremlemezek motívumai (l/a, 1/b) a későbbi motívumok egy részének előképét jelentik (7/a, 7/b majd ebből 13/a, 13/b), ami alapján nyomon követhető a motívumok egymásba való átfejlődése, s így nem feltétlenül kell ezen avar tegezcsontok leveles indáit-palmettáit Bizáncból eredeztetni. A motívumokon túl egyébként a peremlemezek formája is nyújt kronológiai támpontot — már amennyire az a kevés egészben megmaradt peremlemezből kitűnik—, miszerint csak a kora avar kori darabokra jellemző az egyenes vagy csapott, illetve lekerekített felső peremlemezvég, míg a későbbi példányok esetében a peremlemez felső vége elkeskenyedik, hegyes csúcsban végződik. A közép avar korban a korai tegezmotívumok továbbélése mellett újabb formák tűnnek fel, de a késő avar korban a csontlemezes tegezek használata már ritka. Bár a közép avar korból ismert tegezés leletegyüttesek száma a koraiaknál magasabb, de a Madaras László által említett 1:5,5 arány — túl kevés kora avar kora keltezett síregyüttese miatt — túlzónak tűnik (MADARAS 1990,178), optimista becslés esetén is helyesebb 1:3 megoszlással számolni. A nagyszámú csontlemezes tegezzel rendelkező temetőkben találhatóak mind kora, mind pedig közép avar kori csonttegezes sírok, amely alapján az a megállapítás, hogy csupán a halimbai temetőben találni meg a két korszak leleteit (SZENTPÉTERI 1993, 205), tovább nem tartható. A kora avar kori csontlemezes tegezek területi elterjedésében feltűnő, hogy lelőhelyeik a Duna-Tisza közének területéről — leszámítva annak északi részét, valamint a szeged-fehértói példányokat — hiányoznak. Mindez összefügghet azzal a ténnyel, hogy az avarság legkorábbi leletei a Dunántúl és a Tiszántúl bizonyos pontjain sűrűsödnek (GARAM 1990a, 258-259), sőt mongoloid megtelepedés a 7. század első harmadáig egyáltalán nincs a Duna-Tisza közén (Kiss 1995,139-140). A csontlemezes tegezek az említett terület nagy részén egyelőre az egész kora avar korban hiányoznak (3. kép). A közép avar kor idejére módosul a tegezek eloszlása, nagy számban tűnnek fel ugyanis a DunaTisza közén, s a Dunántúl északi részén még inkább koncentrálódnak. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi adatok szerint azonban teljesen eltűnnek a tiszántúli sírokból, mely közösség körében, úgy tűnik, a közép avar kortól nem követhető ezen tegezek használata (4. kép). 77 A késő avar korból — a Szeged-Fehértó-B 69. sírt leszámítva — csupán az Avar Birodalom északnyugati részéről ismerünk csontlemezes tegezeket — Komárno, Mosonszentjános, Mödling, Táp-Borbapuszta (5. kép). 50 lelőhely 101 csontlemezes tegezés sírját és a tegezek motívumait áttekintve egyetérthetünk abban, hogy a tegezt díszítő csontfaragások egységes kört alkotnak, melyek azonos típusú darabjait — az átmeneti, kontinuus motívumoktól eltekintve — nem választja el egymástól fél évszázadnál nagyobb hiátus, s ezáltal önmagukban is keltező értékkel bírnak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,158). 78 77 Azért különösen érdekes ez, mert a tiszántúli kora avar kori csonttegezes síregyüttesek nagy része olyan temetkezés, mely rítusa és részben leletanyaga alapján a területen megtelepedett kelet-európai steppel nomád etnikummal hozható kapcsolatba (SOMOGYI 1987,147; LŐRINCZY 1992,113). 78 Szeretném még egyszer köszönetemet kifejezni Falko Dóimnak, Kari Kausnak Kőhegyi Mihálynak Müller Róbertnek Pásztor Adriennek Szentpéteri Józsefriek Tomka Péternek (aki egyben munkám lektora is volt), amiért lehetővé tették publikálatlan leleteik megtekintését, illetve a szíves tájékoztatásáért; Kiss Attilának és Kürti Bélának szakmai tanácsaikért; Szalontai Csabának a szeriációhoz nyújtott útmutatásaiért; Oláh Menyhértnének a színvonalas rajzokért; s legfőképp hálával tartozom Lőrinczy Gábornak munkámhoz nyújtott lekötelező segítségéért.
