A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

ORMÁNDY JÁNOS 1966-1995

ORMÁNDYJÁNOS (1966. június 10. -1995. július 28.) .. Nég\> százados Emelje Hamletet, mint katonát, A ravatalra: mert belőle, ha Megéri, nagy király vált volna még. " Fortinbras mondta a méltatlanul elhunyt fiatal dán királyfi lábainál. Mondhatnék-e én ennél méltóbbat hiszen fiatal, nagyrahivatott testvérünket ragadta el az életnél mindig gyorsabb, alattomos halál. Drága János, tanítványom, barátom, fogadott fiam, mit mondhatnék nemesebbet Shakespeare sorainál. Mit mondhatnék vigasztalót barátainknak, a családnak, hiszen elszorul a szó torkomon, eláll a lélegzet, s nem tudjuk könnyeinket visszafojtani. A sors, az átkozott sors! A hívók szerint Isten akarata, a hitedének szerint a Karma, a Nirvána, a mindent tönkretevő összeroncsolta testedet, szemed varázsa az égbe szállt, s mi itt állunk tehetetlenül, gyengén, reménytelenül. Mondd meg drága kisfiam, mi lesz nélküled nagyralátó terveinkből, melyeket Te álmodtál egy száraz alföldi tájra, ahol az európai kísérleti múzeumok központja lett volna. Ámde ez most nem is számít, most már semmi sem számít, a temetkezési szokások, melyből egynek sajnos most részese vagyunk, élővé válnak. Nem tudok vigasztalót mondani senkinek. A test gyenge, törékeny, a lélek erős és halhatatian. Én hiszek abban, hogy gyönyörű lelked itt lebeg majd felettünk mindig, mert amíg mi élünk, a Te igyekezeted élni fog, és mi arra törekszünk, hogy az egyetemen a Te szellemiségedet tanítsuk. Tulajdonképpen nincs életrajzod, hiszen nyúlfarknyi életed az egyetem elvégzése óta, szomorú ezt mondani, de haláloddal teljesedett ki. Nem lehet életműről beszélni, csak a szeretett személyiség szeméről, hajáról, mosolyáról, a nyakába kötött kendőről, s mmdarról, melyet egy varázs összekapcsol. Munkatársakkal, szereitekkel, szülőkkel, a maga kis világával. Néhányunknak megadatott az a szomorú lehetőség és kötelesség, hogy itt álljunk ravatalod mellett bénán, tehetetlenül, sírva, átkozva a valószínűtlent, és elköszönjünk Tőled, Jánosunk, egy-egy rögöt dobva vagy virágot liintve korx)rsódra. Legyen Neked könnyű a föld, nőjön a szívedből gyönyörű virág. ..Négy százados Emelje Hamletet, mint katonát, A ravatalra: mert belőle, ha Megéri, nag)> király vált volna még. TROGMAYER Ottó (Elhangzott 1995. augusztus 4-én, az újszegedi temető ravatalozójában.)