A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Fejsze vagy szekerce pengéjének töredéke (77. kép 2). A töredék kis mérete miatt nem alkalmas a tárgy típusának pontos meghatározására. Fúró (73. kép 19; 76. kép 6). Kisméretű darabok, mindkettő felső része letörött. A 73. kép 19. példány felső szakasza laposra kalapált, tehát az eszközt valószínűleg más célra is használták. Az egyszerű fúrótípusok hosszú ideig használatban voltak (HOLLPARÁDI 1982, 60, Abb. 125,9; Abb. 131, 17). Deszkalapok, gerendák átfúrásához nagyobb méretű fúrókat alkalmaztak (HOLL-PARÁDI 1982, 59-60, Abb. 107, 3), így feltételezzük, hogy leleteinket a ház körüli kisebb munkák elvégzésénél használták. Különböző méretű fúrókat közöltek a 16. században elpusztult Kecskemét környéki falvakból (SZABÓ 1938, 594-596. kép). Vácott olyan példány került elő, melynek másik vége vésőként szolgált (MIKLÓS 1991,41,51. kép 7). Elképzelhető, hogy a 78. kép 13. eszköze is fúró volt, de lyukasztóként való meghatározása sem lehet nagy tévedés. Lyukasztónak minősíthetjük azt a mindkét végén hegyes, keskeny, hosszú vascszközt is, melyet a 73. kép 14. ábra mutat. Ajtó-, illetve ládavasalások (75. kép 15; 76. kép 8; 77. kép 4, 10; 78. kép 24; 80. kép 3). A 77. kép 10, a 80. kép 3. vasalásait méretük alapján ajtó- vagy nagyobb láda vasalásának tartjuk. A többi, kisebb méretű lelet közepes méretű ládához tartozhatott. A 75. kép 15. téglalap alakú vaslemezből készült, vége elkeskenyedő, mintegy csúcsban végződik. A csúcs előtti szakaszon téglalap alakú lyukkal törték át. Egy kis horgos akasztót úgy erősítettek fel, hogy ha a vasalás téglalap alakú áttörését egy kis, kiálló kampóra illesztették, az akasztót idefordítva zárni lehetett a ládát. Ehhez nyilvánvalóan csuklón kellett forogni a vasalásnak. Napjainkig élő megoldás. Kések (74. kép 12; 78. kép 10a, 10b, 15a, 15b, 16, 23; 80. kép 1, 23, 25; 81. kép 77/

194 A 78. kép 10a fotón látható egy vaskés nyéllapjának két töredéke. A nyéllapot 3 helyen szegecslyuk tön át, kettőben az üreges réz nitszegek is benne vannak. A nyéllap mindkét oldalán a nyél faborításának maradványai észlelhetők. A 78. kép 10b fényképen látható nyéllaptöredékcn egy rézlemez pánt maradt meg, mely a nyélborítás felerősítésére szolgált. Egy szegecslyuk töri át. A 78. kép 15a fotó nyéllapjának vége kétoldalt felhajlik: ide a kés végének lezárásaként vékony, pajzs alakú rézlcmezkét erősítettek fel. A nyéllapon további két szegecslyuk, valamint a nyél faborításának nyomai vannak. A 78. kép 15b fotó nyéllapján két pár rézlemezpánt található, mindkettőben rézszegecs. Mind a négy késtöredék erősen hiányos, de mivel a nyéllap mindenütt egyformán széles, a nyélborításhoz keskeny rézpántokat használtak, sőt az egyik példány végét rézlemez zárja (78. kép 15a), valószínűleg mindegyik a Holl I. felosztása szerinti B típushoz sorolható (HOLL-PARÁDI 1982, 71-73). Szintén a B típust képviseli a 80. kép 25. fotón közölt késtöredék, amelynek pengéje és nyéllapja a kés teljes hosszában azonos szélességű. Ez az egyszerű, tagolatlan fomia Magyarországon a késő középkori kereskedelemben a leggyakoribb és feltehetően a legolcsóbb típus (HOLLPARÁDI 1982, 71). Többi késünk töredékessége miatt alkalmatlan a közelebbi korhatározásra. A 74. kép 12. lelete egyedi forma; a 78. kép 16. darab esetében pedig feltételezzük, hogy összecsukható kés, esetleg borotva lehetett. A késő középkorban a kovácsok erősen specializálódtak és többek között a késeket is városi mesterek készítették (HOLL-PARÁDI 1982, 69). így tehát ez a tárgytípus újabb bizonyítéka közeli városok (Csongrád, Kecskemét) piacaival fenntartott kapcsolatnak. Csizmapxitkó (80. kép 8). Kisméretű, egyszerű darab. Jellegzetesen késő középkon — vagy újkori — forma, melynek legjobb megfelelőit az örvényesi leletben (MÜLLER 1982, 688-690. kép) találjuk.

195 Nyársapáton is ismerünk hasonlót (BÁLINT 1962, szekeréén. 194 Közülük kiemelkedő a 74. kép 2 bronzkés töredéke. A töredékes penge hossza 9,4 cm, a kés töredékes hossza 12 cm, a penge legnagyobb szélessége 1,8 cm. Hegye és markolatnyúlványának vége letörött. Domborii hátú, egyenes élű példány. A markolatnyúlványon két szegecslyuk található. A kés azonban, annak ellenére, hogy a zártnak tekinthető keritőárokban került elő, késő bronzkori. Megfelelőjét közli Mozsolics A. a késő bronzkori KuniB-Vhorizontból, Tatabányáról (MOZSOLICS 1985, 94. Abb. 122, 6). Idekerülésének lehetőségéről ld. a Kerítöárok c. fejezetet! 195 Ezekről Müller R. állapította meg, hogy eredeti, lópalkóként való közlésük téves és csizmapatkók voltak (MÜLLER 1982, 537).