A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

tuk ezt a kerámiafajtát, ezért itt most csak annyiban térünk ki rá, hogy mivel a fazekakkal azonos leletcsoportot képvisel, azokhoz hasonlóan a 15. század 2. fele - 17. század közti időszakra datálhatjuk. A szürke, grafíttartalmú fazekak elemzésénél szintén volt róla szó, hogy a 31. kép 2, és a 42. kép 13. edénytöredékei táltöredékek is lehetnek peremátmérőjük és falvastagságuk alapján. Általában az edények kormos, égett mivoltából következtethetünk arra, hogy főző- vagy asztali edények voltak-e. Felvett leleteink között mindössze öt táltöredéken figyeltük meg a kormozódás és a használat közbeni megégés nyomait (29. kép 10; 30. kép 5, 7; 44. kép 11; 47. kép 4). Ezek egyike sem mázas edényből származik. E megfigyelés alapján gondolhatunk arra, hogy a tálakat kevésbé főzésre, inkább az étkczésnél-tálalásnál használták. E megállapításunk ellentmond annak a véleménynek, mely szerint étkezéshez használt tálforma már a 14. században nem fordul elő (FELD 1987,266). Korsók. A 14. századtól már jelen vannak a korsótöredékek a budai várpalota lclctanyagában, a 15. századtól már a kiegészíthető darabok is szép számmal előfordulnak köztük. Ezek a vörös cserépből készült korsók belül zöld mázasak, kívül fehér engobebevonatosak, ami néha máz helyett az edénybelsőn is felbukkan. Vörös festéssel díszítették őket (HOLL 1963, 345,352).

179 Anyagunkban barna, vörös, fehér és tojáshéj színű (sárgásfehér) korsótöredékeket találtunk. Szűk, vagy kissé tölcséres szájúak, magas, sokszor bordázott nyakúak. Szalagfülük általában bevagdalással vagy hosszanti széles homyolással díszített és a nyak középső részétől indulva a hasra támaszkodik (2. kép 1; 21. kép 5; 22. kép 3; 27. kép 3; 29. kép 8; 31. kép 9; 35. kép 16; 36. kép 6; 37. kép 8; 40. kép 4; 42. kép 4; 44. kép 4, 7-8; 72. kép 41). Egy töredékünk orsós szájú korsóból származik (44. kép 5). Az előkerült három szűrőtöredék közül kettő biztosan (11. kép 8; 21. kép 9), egy pedig feltételezhetően (4. kép 6) korsószájból törött le. Eg}' korsónyakon a szűrőbetét nyomai látszanak (44. kép 7). Kiöntőcsücsköt egy egyenes nyakú töredéken (21. kép 5) figyeltünk meg: a fülre merőlegesen áll. Valószínűleg már a 15. század 2. felétől számolhatunk az éles bordázassál tagolt, összeszűkülő szájnyílású korsókkal, melyek a késő középkori településásatásokon gyakran előfordulnak (PARÁDI 1963,225,7. kép 7). így Túrkcvc-Móric 15-16. századi leletei között (MÉRI 1954, XXXV. t 4; XXXVI. t 2-3), a Vácról származó 16. századi (MIKLÓS 1991,48.1 10-11) és a mezőkovácsházi 15-16. századi leletanyagban (BÁLINT 1939, XXVI. t 18) találunk ilyeneket, hasonlóan a 16. században elpusztult Kecskemét környéki falvakhoz (SZABÓ 1938, 104,475,478,481. kép). Tölcséres nyakú példányokat ugyanebből az időszakból a Mezőkovácsházán (BÁLINT 1939, XXVI. t. 9-11) és a Vácott feltárt leletek között ismerünk, igaz, felső részükön mázzal (MIKLÓS 1991,24. t. 8; 26.12; 29. t. 9). Sarvaly 15-16. századi leletei között is számos ilyen korsó került elő (1-íOl J.-PARÁDI 1982, Abb. 47,1, Abb. 158,4). A kors()k díszítése. Plasztikus díszítésként fogható fel a korsók nyakán található éles borda (pl. 31. kép 9; 44. kép 5) vagy homyolat (pl. 21. kép 5). A téglavörös, barna színű korsóknál a rendelkezésünkre álló töredékekről csak annyit mondhatunk, hogy általában szalagfullel rendelkeznek, mely többnyire egyenes vagy ferde bevagdalásokkal díszített (2. kép 1; 35. kép 16; 44. kép 7; 48. kép 7), de előfordul, hogy csak egy széles, hosszanti bemélyítés fut végig rajta (44. kép 8). A fehér vagy sárgásfehér anyagszínű korsókon figyelhető meg a vörös vagy barna sávos festett díszítés; egy példány esetében a nyakon (31. kép 9), a fül alatt a korsó hasán (36. kép 6), más daraboknál szintén a korsó hasán (69. kép 3, 71. kép 3). A korsók között mindössze két, belsőmázas darabot találtunk (40. kép 4; 44. kép 4). Kancsók. A kancsók a korsókhoz hasonlóan a 14. századtól mutathatók ki és a 15. századtól válnak gyakorivá a budai vár leletanyagában (HOLL 1963,345, 351 ). A Mezőnyárádon feltárt ház leletanyagából több, a 14. század 1. feléből származó kancsót közölt az ásató (WOLF 1986,154 skk.), ami arra utal, hogy a vidéki településeken is számolhatunk már ekkortól a forma 179 A Jováki-parti töredékekről sokszor nehéz eldönteni, hogy korsókhoz vagy kancsókhoz tartoztak-e. Amennyiben a szájátmérő meghatározható, a max. 10 cm szájátméröjü darabokat korsó- az ennél nagyobbakat kancsótöredékeknek tekintjük. A szürkesötétszürke, fényezett mintás korsókat a,,Szürke kerámia ' ' c. alfejezetben tárgyaljuk.