A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

inkább a Gyóját közvetlenül érintő, Budára vezető országos főutat (ZSILINSZKY 1897,147). Tárgyalt edénycinkhez visszatérve a miénkhez hasonló perembélyegű,

173 illetve profilú edényeket említhetünk a Holl I. legutóbbi tanulmánya (HOLL 1976) óta megjelent munkák alapján Nyársapátról a 16-17. századra keltezett 16. ház anyagából (BENKÖ 1980,35.

1 11-12)

174 és Vácról a 15. század 2. feléből 16. századból származó leleteket tartalmazó 32. gödörből (MIKLÓS 1991, 25-26, 39. t. 5), a 15. század 2. felére - végére datált 38 (44). gödörből (MIKLÓS 1991, 27-28,42.1.10), valamint a 16. század 2. felében betöltődött 56. gödörből (MIKLÓS 1991, 31, 45. t. 10). A kőszegi vár leletei közül a 15. század 2. feléből származik a gyójalakhoz hasonló perembélyeges fazéktöredék (HOLL 1992, 59. kép 1), de ugyaninnen a 16. század elejére datált rétegből is ismerünk analógiát (HOLL 1992,64. kép 18). Meg kell említenünk, hogy barna, illetve szürkésfehér színű anyagból egy-egy hasonló profilú fazék töredéke is képviselt anyagunkban (28. kép 10; 36. kép 13). Ezeket minden bizonnyal helyi készítményeknek tarthatjuk, melyek a kedvelt osztrák formát utánozzák. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy leleteink analógiái a 15. század 2. fele és a 17. század közötti időszakban fordulnak elő. A fazekak díszítése. Az előkerült számos fazéktöredékről első pillantásra bárkinek az a véleménye alakulhat ki, hogy csaknem kizárólag díszítetlen edényekből származnak. Behatóbban tanulmányozva őket feltűnik azonban, hogy ezeken a mindennapi használatra szánt edényeken is megfigyelhető egy bizonyos, az egyhangúság feloldását szolgáló díszítő törekvés. Ez alapvetően háromféle módon, a plasztikus díszek, az edényfestés és a mázazás alkalmazásában nyilvánul meg. Látnunk kell azonban, hogy a neolitikum óta folyamatosan meglévő plasztikus díszek és a vidéki fazekasság körében a 15. század utolsó harmadától széles körben elterjedt mázazás a kor divatjának megfelelő esztétikai igények kielégítésén túl gyakorlati funkciót is betöltöttek. Míg az előbbiek közül az edények hasán megjelenők a biztonságosabb kézbentartást szolgálták, az utóbbiak megakadályozták a folyadék szivárgását az edényből. Plasztikus díszítések. Az edénypercm kialakításánál is megfigyelhető a díszítésre való törekvés. Azon túl, hogy a fedő számára a főzőedényeken általános a horony képzése, a perem külső oldalát tagolással, bordákkal stb. különféleképp alakították. A különböző peremkialakítás korhoz kötött és a fazekak csoportosítását ennek alapján végeztük el, így itt ismételten nem térünk ki rá. A fazekak nyakán ritkán, hasuk felső részén gyakran fordul elő a sűrűn behúzott vízszmtes vonalakból, illetve egy vagy néhány szélesebb vízszintesen körbefutó vonalból álló díszítés (33. kép 4,12; 39. kép 4; 45. kép 13, illetve 23. kép 6; 32. kép 7; 35. kép 11; 45. kép 6), amelyet a 15. századra keltezhetünk (MIKLÓS 1991,35). A hornyolt díszítés is gyakon (1. kép 5-6; 4. kép 11; 5. kép 9; 23. kép 1; 28. kép 6, 9; 33. kép 7, 13; 38. kép 7; 39. kép 9; 40. kép 7; 43. kép 7; 47. kép 7;48. kép 11). Mázas edényeken is előfordul (64. kép 1; 65. kép 3), sőt festéssel kombinálva is (63. kép 2). E díszítésfajta a 14. század második felében hódított, néha egészen éles körbefutó hornyolat vagy bordázás formájában, főként a fazekak középső részén és tovább élt a 15. században is gyengébb formában; a 16. században országosan elterjedt (FELD 1987, 263-269; HOLL 1963,343, 349). Anyagunkban ritkán, de előfordul a fogaskerékdíszítés (21. kép 6; 46. kép 12; 68. kép 1). Az utóbbi darab belül mázas. Parádi N. a sarvalyi kerámialeletek értékelésénél említi, hogy a Dunántúlnak ezen a részén dolgozó fazekasok egy része, úgy látszik, a késő középkorban is alkalmazta ezt a díszítést (HOLLPARÁDI 1982,109). A kőszegi várból a 15. század első feléből származik ilyen díszítésű darab (HOLL 1992,53. kép 8). Nyársapáton a 16. ház 16-17. századi leletei között találunk egy fogaskerék-díszítésű oldaltöredéket (BENKŐ 1980, 35. t. 19). Az utóbbi és a gyójai leletek alapján a fenti megállapítást legalábbis az Alföld egy részére is kiterjeszthetjük. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a váci 16. századi lcletanyag 173 Feld I. a perembélyegek használatának kezdetét a 14. századra teszi (FELD 1987, 263). 174 Utóbbinál csak a profd.