A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

ragaszkodtak, amelyek a nagyobb szárazságok idején sem száradtak ki. Horvátii Ferenc megítélése szerint a kisebb — víz szegényebb területeken is megjelenő—, 30-50 méter átmérőjű telepnyomok a nagyobbak tartozékai lehettek, s egyben azok gazdasági hatókörét is jelzik.

102 Mindkét fent bemutatott térségben — Makó, Hódmezővásárhely — hasonló jellegzetességeket figyelhetünk meg. a/ Biztosan elkülönül kétféle telepjelenség. Kisebb, rövid ideig tartó megtelepedésre vagy egy-két objektumból álló telephelyre, illetve nagyobb kiterjedésű, hosszabb ideig tartó egyhelyben lakásra és nagyobb számú lakosságra utaló telepnyom. Harmadikként idesorolhatjuk az előbbiekénél jóval gazdagabb leletanyagot felmutató településeket. Erre egyeden példánk a környéken Bäks. A kisebb telepek általában a nagyobbak vonzáskörzetébe rendelhetőek, attól általában egyenlő távolságban találhatóak. b/ A nagyobb telepek legtöbbször egy nagyobb, 400-500 m hosszú területen két-három vagy több, kb. 100-150 méteres egységekre tagolódnak. Ezek között a leletekben viszonylag gazdag foltok között 100-200 méteres leletszegény vagy üres területek figyelhetők meg.

103 Néhány esetben ez a lakható magaslatok megszállására utal, de pl. a Kenyere-ér torkolatánál ezzel sem lehet megmagyarázni az egyenletes magasságú sík felületen elkülönülő foltokat. c/ A Gáva-kultúra idején mindkét térségben megfigyelhető az addig periférikus területek megszállása, így pl. a vásárhelyi Kenyere- és a Tisza árterétől eltávolodó többi érnek a partján a löszhátságokon futó érszakaszokon a Gáva-kultúra az első olyan populáció, amely huzamosabb időre több helyen megtelepszik.

104 d/ Ezzel a kiáramlással párhuzamos jelenség a telepek számának növekedése a késő bronzkor korábbi időszakához és a kora-4xőzépső bronzkorhoz képest is. Ennél nagyobb számú településnyommal területünkön csak a szarmata és az Árpád-korban találkozhatunk. A Tiszától távol eső perifériákon nincsenek igazán gazdag telepnyomok; megfigyelhető itt is a kisebb és nagyobb telepek kettős struktúrája. Erre példa Makó. A legkisebb szatellitekhez sorolható a rárósi telep is, amit a feltárt kerámiaanyag típus és díszítésbeli szegénysége is alátámaszt. Valószínűleg kisebb, állattartással foglalkozó közösség ideiglenes települése lehetett.

105 Némi eltéréssel, de hasonló eredményekhez jutunk a szeghalmi és a szarvasi járások régészeti topográfiáinak adatai alapján is.

106 A folyóktól távolabbi térség benépesítése itt — úgy tűnik — csak a szkíta kortól indul meg nagyobb mértékben. A Tisza által meghatározott speciális természeti és vízrajzi környezet — ártér — országszerte hasonló életmód kialakítására késztette az ott megtelepülő, gyökeret verő embercsoportokat a neolitikumtól egészen a 18. századig (ANDRÁSFALVY 1975). Már az újkőkortól kezdve megfigyelhető, hogy a népesség nagy része a bővizű folyók mentén koncentrálódik, és ez a tendencia egészen a középkorig tart. A szárazabb, bizonytalanabb vízjárású hátságokat az általam vizs702 Horváth F: Makó északkeleti határának településtörténete az őskortól a középkorig. Szakdolgozat. JATE BTK, Szeged 1973. 103 Flasonló, több lazán kapcsolódó településmagból álló telepeit ismerjük a Tiszai-kultúrának is (Kökénydomb, Szegvár-Tűzköves, Öcsöd: HORVÁTH 1988, 28, 82. j.). 104 Ez a jelenség figyelhető meg az emiitett Téglás-ér és Kakasszéki-ér vidékén is, ahol szintén a Gáva-kultúra lakói az első úttörő telepesek. Előttük legfeljebb csak szórványos a — Körös- és a Tiszapolgári-kultúrához tartozó — anyagfiorxhd elő, amely azonban szinte elhanyagolhatóan kevés. Ugyanerre a beáramlásra utal a Fehér-tó partján előkerült késő bronzkori depot is — igaz, telepnyomot nem ismerünk innen ßANNER 1945. 33). Az itt megjelenő populációkra utal az orosháza-gyopárosi kardlelet (GAZDAPUSZTAI 1959a) valamint a Tótkomlósról bekerült bronzsarló is (KAL1CZ 1965. 98-99). 105 Ilon Gábor utalt a dunántúli Umamezős-kultúra települési hierarchiája kapcsán arra, hogy a nagyobb, érdekesebb leletanyagú lelőhelyek mellett —gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok végett —fontos lenne az ezek vonzáskörzetébe tartozó, a hierarchia legalján elhelyezkedő legkisebb telepek a féltárása is (ILON 1992. 10). 106 A szarvasi topográfia adatai jobban használhat'ók, mivel a szerzők a telepek elhelyezkedését jobban leírták, s a kort igyekeztek minél nagyobb számú anyag alapján meghatározni. Problémát jelent, hogy míg a szeghalmi járás gávai anyagát az idézett lelőhelyekről négy tábla — ez is kevés — ismerted, addig a szarvasi, nagyságrendekkel többnek tűnő anyagból csak egy tábla került a kötetbe. így nehéz követni pl. azt, hogy mi alapján választják szét pl. a komi, kései és mezőcsáti jellegzetességü kerámiaformákat, mivel ez még a föltárt telepeken is nehézségekbe ütközik; nem is beszélve arról, hogy Magyarországon egyelőre nem ismerünk jeltárt és közölt mezőcsáti telepanyagot.