A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

ki megyékben katonai szolgálatra, vagy álltak hajdúnak. A nagyobb hadjáratok idején azonban az sem volt ritka, hogy egész vidékek lakossága menekült családostól a biztonságosabbnak ítélt területekre. Az elvándorlással magyarázható a szomszédos falvak, Elles és Máma lakosságának csökkenése is 70 Szeged lakossága már egy korábbi szakaszban, 1554— 60 között is jelentős csökkenést mutat (SZAKÁLY 1983, 551). A népesség fizikai megsemmisülésével szemben inkább annak elköltözésére utal a tény, mely szerint ezzel egyidőben az ország más részein az összeírások a lakosságszám emelkedését mutatják. Idetartoznak pl. Fejér megye, illetve a végvárrendszerrel védett északi területek: Heves, Hont, Ung stb. vármegye (ZIMÁNYI 1985,294). A török által feljegyzett gazdaságtörténeti adatokat, amelyekkel 1590-ben rendelkezünk utoljára falunkkal kapcsolatban, bizonyos óvatossággal kell kezelnünk. A 16. század végén egyre több panasz merült fel az összeírok ellen, s az összeírást a szabálytalanságok miatt fel is kellett függeszteni (KÁLDYNAGY 1970, 50).

71 Jelzés értékű lehet az a tény, hogy miközben a török összeírok nyilván minden lehetőséget megragadtak, hogy a bevallott értéket „felfelé kerekítsék", a gazdaságról szóló adatok így is visszaesést jeleznek. Valamelyest csökkent a gabonatermelés, szinten maradt a sertések és a méhkasok száma, ugyanakkor jelentősen csökkent az addig kiemelkedő halászat (KÁLDY-NAGY 1985,278). Az utolsó török összeírásban feljegyezték az egyetlen, Gyója falu társadalmára vonatkozó adatot, négy szolga meglétét (KÁLDY-NAGY 1985, 279). Ez, közelebbi adatunk róluk nem lévén, inkább kuriózum, mint értékelhető információ. A 16. század második felének viszonylag gazdag forrásanyagából tehát megállapítható, hogy Gyója és vele együtt a Közép-Tisza vidék az 1550-es évekbeli viszonylagos felvirágzás után, amelyben 1559 jelentette minden szempontból a vitathatatlan csúcspontot, lassú romlásnak indul, termelése, ha nem is rohamosan, de csökkenni kezd, lakossága elvándorol, illetve nagymértékben kicserélődik. A viszonylagos béke azonban még így is biztosítja az élet minimális feltételeit a közeli és távolabbi környezetben. Ebben a helyzetben érkezik el a vidék s benne Gyója falu a 15 éves háború küszöbére. Pusztulás és újjáéledés Amikor Haszán boszniai pasa 1591-ben ostrom alá fogta Sziszek várát, még senki sem gondolta, hogy ez egy másfél évtizedes, minden addiginál pusztítóbb háború kezdetét jelenti Magyarországon. A háborúskodás váltakozó szerencsével és hevességgel folyt, egyes várak és városok többször is gazdát cseréltek ez idő alatt, katonák tízezrei pusztultak el a csatatereken vagy járványok következtében, hogy tizenöt évvel később mindkét fél teljesen kimerülve a békekötéskor a háború kezdetéhez közel azonos status quoban egyezzen meg (SINKOVICS 1985a, 653). A hadseregek katonáinál csak a falvak és a városok lakossága pusztult nagyobb mértékben. A tizenötéves éves háború alatt főként a tatár segélyhadak pusztítanak Magyarországon. A török, saját jól felfogott érdekében eddig igyekezett a hódoltság lakóit megkímélni, most azonban ők is pusztultak a tatárok csapásai alatt (ZSILINSZKY 1897,189). A lakosság, ahol csak tud, elmenekül a háború elől. A „nagy futás"-nak azonban többszörösen hátrányos következményei lettek. Az Alföld területének jó része lakatlanná, a 90-es évekig még virágzó gazdaságok pusztává váltak. Az elpusztuló vagy elmenekült lakosság adójának kiesése ugyanakkor az államháztartást apasztotta, tovább gyengítve ezzel a törökkel szembeni ellenállás esélyeit is.

72 70 Ellésen 10 év alatt az összeírtak száma 36-ról 22-re esett vissza, igaz, itt a nőtlenek aránya sohasem volt magas (KALDY-NAGY 1985, 226). Márnán még nagyobb lehetett a lakosságcsökkenés, mert itt a 'nőtlen ' kategóriába soroltak száma egyiitt csökkent a családfőkével. Az összeírásban szereplők 1590-ben közelfele annyian vannak csak, mint 1580-ban (KÁLDY-NAGY 1985, 420). 71 Többhelyült is előfordult, hogy 1590-ben egyszerűen lemásolták a tíz évvel korábbi adatokat (KÁLDY-NAGY 1970, 54). Ennek gyanúja Gyója esetében is felmerül, hiszen 13 adótétel közül 7 pontosan, 2 pedig közel megegyezik az 1580-as adatokkal (KÁLDYNAGY 1985, 278). 72 SZAKÁLY 1981, 153, skk A királyi adózás már 1593 előtt is sorvad, de a tizenötéves háború első esztendeiben szinte semmivé válik (SZAKÁLY 1981, 146). A vármegyék adója egyes számítások szerint 60-70%-kal vagy még annál is nagyobb arányban csökkent (ACSÁDY 1906, 10).