A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

1562-ben 42 családfő mellett ugyanannyi adófizetőt írtak össze (KÁLDY-NAGY 1985,277-278). 15 62-re nemcsak a családfők, hanem az összeírtak száma is csökkenő tendenciát mutatott a faluban. Ehhez képest meglepő a gazdasági számok jelentős emelkedése. 1562-ben 350 kilc búza és 250 kile 'kevert tized' után fizettek adót a gyójaiak. A családonkénti átlag ezzel 18 év alatt 95-ről 143 kilére emelkedett (KÁLDY-NAGY 1985,277-278). Az adó összegének növekedéséhez az adóköteles réteg szélesítése mellett új adófajták megjelenése is nagyban hozzájárult. Ilyenek a kendertized, a hordóadó és a bitang jószág ára, amely a szarvasmarhatartás növekvő szerepére utal. Régészeti szempontból is fontos lehet, hogy — ez évben először — egy 6 hónapig járó malmot is említ az összeírás a faluban. A malom topográfiai azonosítása még nem történt meg, de a folyóvizek helyzetét ismerve az csak a Tisza mai árterében, vagy annak szélén állhatott. Működésének időtartamáról csupán annyit tudunk, hogy még az 1590-es adólajstrom is említést tesz róla (KÁLDY-NAGY 1985,277-278). A három, eddig idézett török forrás, kiegészítve a töredékes magyar adatokkal egy jól körülhatárolliató, zárt forráscsoportot képez. Hasznosnak látszik tehát ezek alapján a falu demográfiai és gazdasági viszonyainak felvázolása, illetve rövid értékelése a 16. század közepén. Az 1546-os adatok még átlagos képet mutatnak, mint ahogy arra már korábban utaltunk. 27 családot, ezen belül 57 felnőtt férfit írnak össze. Közülük 25nél jegyzik meg, hog}' már nős. Ehhez a 82 személyhez azonban még hozzáadhatjuk azokat, akiket 13 évvel később, mint nőtlen fiúkat jegyeztek fel, mert ők gyerekként már éltek 1546-ban is. Ezek száma a névsor szerint 16. A közvetve, vagy közvetlenül említettek összlétszáma 1546-ban tehát 98 fő

45 A török adminisztráció, hasonlóan a magyarhoz, csak bizonyos vagyoni cenzus felett vetett ki adót. Ez a határ a magyarországi defterek esetében 300 akcse volt (KÁLDY-NAGY 1970, 23, 103; VASS 1980, 36). Hasonlóan adómentesek voltak bizonyos társadalmi rétegek (papok, diákok, bírók, koldusok, özvegyek stb. (KÁLDY-NAGY 1977, 14; VASS 1979, 16; GYÖRFFY 1956, 53). Ez utóbbiak arányát egyes számítások 10%-nál is magasabbra becsülik (VASS 1979,16). Talán még ennél is nagyobb számban lehettek azonban az újonnan érkezettek, akik szintén nem tartoztak adót fizetni. A magyar jogszokással szemben, ahol az új telepesek három év elteltével már adókötelesek voltak, a török közigazgatás csak 10 év után kezdte adóztatni őket (KÁLDY-NAGY 1977,17; VASS 1980,36). Ugyancsak hiányoznak a felsorolásból a hajadon lányok és a kiskorú gyermekek. Mindezek figyelembe vételével elmondható, hogy a falu lakossága a konkrétan kimutatható 98-nál jelentősen nagyobb volt. A hozzávetőlegesen pontos szám meghatározása céljából induljunk ki abból, hogy a faluban 1546-ban összeírt felnőtt, de még nőtlen férfiak száma 29 volt. Ha csak ugyanannyinak vesszük a 15 év alatti fiúk és a hajadon lányok számát, akkor 2x29-cel, vagyis 58cal máris meg kell emelnünk a lélekszámot.

46 Ehhez számoljuk hozzá a fclmentcttckct és ezért össze nem írtakat 10%-kal számolva (16 fő). Ekkor 161 főt kapunk. Az adófizetés elől elmenekülök számát Káldy-Nagy Gy. 20%-ban határozta meg. Ez újabb 32 embert jelentene. így összességében 204 ember lakott volna Gyóján 1546-ban. Ellenőrizzük most adatainkat a hagyományos számítás módszerével, mely a háztartások számát veszi alapul és ezt korrigálja különböző számítások alapján. Általánosan elfogadott, hogy az összlakosság számának megállapításához a családonkénti ötös szorzót használják.

47 Ezután következnék a korrekció, amelyről szintén eltérőek a vélemények. Káldymindenütt adóemelkedéssel járt együtt. Kecskemét például 1565-től, amikor is szultáni hászbirtokká lett a négyszeresét kezdi fizetni korábbi adójának Az adóemelés további részleteiről és az azzal kapcsolatos visszaélésekről ld. MÉSZÁROS 1979, 61 skk! 45 Tudjuk azonban, hogy a török összeírásokból igen sokan kimaradlak. A kor általánosnak mondható szokása szerint sokan már az adószedők közeledtének hírére elszöktek a falvakból és elrejtőztek egy arra alkalmasnak látszó közeli területen, de azok közül sem mindenki szerepelt a listákon, akiket lakóhelyükön találtak a dicatorvk, vagy török adószedők (KÁLDY-NAGY 1970, 99). 46 Itt nem adjuk hozzá az 1559-es adatokból kikövetkeztetett 16 nőtlen fiút, mert akkor őket kétszer számolnánk. 47 KÁLDY-NAGY 1970, 100-101. Ö maga lia B. és Kovacsics J. számításait veszi figyelembe (GYÖRFFY 1956, 54). Vass E. is 5 jövel számolja a kiscsaládok számát, nála a korrekció nagyobb, mint az előbb említett szerzőknél (VASS 1979, 16). Szakály E Szeged esetében speciális okokra hivatkozva 4,2-vel szorozta a portaszámokat, de a ja\'asolt korrekció mértékét megtartotta (SZAKALY