A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

helye nagy biztonsággal meghatározható, lévén, hogy a fonások egyértelmű tanúsága alapján a török korig fennmaradtak. Az első háromról azonban csak áttételes adataink lehetnek. Buchur falu topográfiai helyzetéről csupán annyit tudunk, hogy Alpár és Túrba között sorolják fel egy alkalommal (GYÖRFFY 1963, 892), Égenfa pedig Alpár és Buchur táján feküdt (GYÖRFFY 1963,894). Szerencsés egybeesés, hogy az 1979-80-as terepbejárások során a jelzett területen a Tiszát kísérő magaspart bokrosi szakaszán ugyancsak három Árpád-kori lelőhely rajzolódott ki. Az első a megye északi határán, illetve annak közvetlen közelében.

11 A második a mai Bokros faluból Bokros-pusztára vezető úttól északra cső Kiskőhalom és a hozzá csatlakozó falu (23-25. lh.),

12 a harmadik pedig az 1979es ásatás környéke (2. lh.). Ha hitelt adunk a szűkszavú forrásoknak, úgy arra a következtetésre jutunk, hogy a nevezett három falu közül Buchur nem lehetett a legdélibb, Túrba pedig a legészakibb település az említettek közül. A későbbi Gyója falu előzménye tehát a három említett település közül legnagyobb valószínűséggel Túrba lehetett.

13 A történeti kontinuitás kérdései Az ország területére 1241 tavaszán három irányból zúduló tatárok főserege — egy forrás adatai szerint — a muhi csata után a Tisza-völgyben dúlva vonult Szeged felé (GYÖRFFY 1963, 886; BLAZOVICH 1984,289). Ennek során az Anonymus által még „igen erős"-nek mondott csongrádi vár is elpusztult (ZSILINSZKY 1893, 13).

14 Ezzel együtt a város is veszít jelentőségéből, neve is csak megyei viszonylatokban szerepel (GYÖRFFY 1963, 894). Szerepét fokozatosan Szeged vette át, ahol később kővár is épült (GYÖRFFY 1963,888). Hasonlóképpen pusztultak Csongrád megye falvai is. A pusztulás mértékét egyesek 75-80%-ra (GYÖRFFY 1963, 886; SZEGFŰ 1983, 343) becsülik, míg mások ennél jelentősen kisebb pusztulást feltételeznek (BLAZOVICH 1984,289), amit a régészeti adatok is alátámasztani látszanak. Konkrét, tehát az egyes falvak nevére utaló adatok hiányában is feltételezhetjük, hogy a csongrádbokrosi határban fekvő, minden természetes védelmet nélkülöző falvak, sok más alföldi társukhoz hasonlóan, áldozatául estek a tatárok 1241-42. évi pusztításainak.

15 A Gyójai család A falunk területén előfordult Árpád-kori leletek (RégFüz 33 (1980) 101-102) ellenére sem tudjuk tehát annak létezését oklevelesen igazolni. így nem kerülhetjük meg, hogy részletesebben foglalkozzunk a 11 A ma Nagykőhalomnak nevezett egykori templomromról és annak környezetében talált Árpád-kori telepidésnyomokról van szó (Vörös G. és Saliga L. terepbejárása 1979, 8., 10. lh (MFMRégAd 632-80); Horváth László A. és Simon K. terepbejárása 1980. május-június (MFMRégAd 630-80). 12 A lelőhelyen az elmúlt hatvan évben több leletmentés is folyt (ennek részletes leírását ld. BÉRES 1985,105, 108), de az egykor itt állt templom pontos topográfiai helyét csak a szerzők 1980 májusában végzett terepbejárása során sikerült igazolni. A folyamatos homokbányászás miatt szükségessé vált leletmentést végül is Béres Mária végezte el 1984 májusában, melynek során egyértelműen bebizonyosodott a templom korai (12. század) eredete (BÉRES 1985). 13 A feltűnő névazonosság miatt nem hallgathatjuk el azon véleményünket, hogy a korai forrásokban szereplő Buchur község minden bizonnyal a mai Bokros ' helynév előzménye lehet. Erre utal az elpusztultfalvakat jelző '-puszta ' utótag és az a tény, hogy a helyi lakosok a mai napig, a hivatalos névvel ellentétben 'Bukros '-pusztának nevezik a területet. A falu nevét Zsilinszky is 'Bokor '-nak olvasta és erre az olvasatra többször is hivatkozik (ZSILINSZKY 1897, 49, 56, 137). A 'Buchur-Bokros ' névazonosítással kapcsolatban, tőlünk függetlenül, azonos megállapításra jutott Béres Mária a kiskőhalmi ásatás során, aki ezt a lelőhelyet a középkori Buchurral azonosította (BÉRES 1995, 118). 14 A korai vár többé nem épült Jel, helye sem biztos még (LŐRINCZY 1993). Ezzel szemben a törökök erős palánkot építettek jelentős őrséggel (CSORBA 1972, 196; TROGMAYER é. n., 160). 15 Megmenekülésre csak az erdők és mocsarak által rejtett vidékeknek volt esélyük Nincs kizárva, hogy a 'Tisza árterében léteztek ilyen, több-kevesebb ideig menedéket nyújtó ideiglenes szállások a környéken, amire az ottani terepbejárások és ásatások során találtunk is bizonyos nyomokat (Terepbejárás a csongrád-bokrosi leletmentő ásatás során = később 16. számú lelőhely. MFM RégAd 632-80/1). Tari L. is említést tesz egy Csongrád-Tetvespart nevű középkori lelőhelyről, amely a Tisza árterében, kb. 1,5 km-re a magasparttól fekszik. Arra, hogy az Árpád-kori lakosság nem kis része valóban átvészelte a tatárjárást Csongrád környékén, többek között a kiskőhalmi templom harmadik átépítése és a 14. századi leletekkel datált továbbélése szolgáltat bizonyítékokat (BÉRES 1985, 112).