A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

elfogadjuk a kelet-európai kutatásnak a Gáva-körről kialakult, a körülárkolt, belülről kinyomott, bütykös urnára épülő tipológiai-kronológiai sémáját

75 — egyértelműen a korai fonnakörbe tartozik. Sajnos, a lelet pontos időbeli helyzetét — az innen származó kísérőleletek kis száma és típusszegénysége miatt — sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudják. A megyéből előkerült többi anyagot, a bennük jelentkező típusgazdagság miatt, már a Gáva-kultúra fiatalabb fázisához kellene sorolnunk. Azonban, mint a fentiekben többször is rámutattunk, nem lehet kizárólagos érvényű, az eddigi, lényegében egyetlen edényformára és a különböző edénytípusok gyakoriságára épülő kerámia kronológiai rendszer. Feltételezhető — de természetesen egyelőre bizonyíthatatlan —, hogy pl. a baksi telepanyagban akár már a Gáva-kultúra első generációjához tartozó réteg is képviselve van. Alátámasztja ezt az is, hogy semmi sem utal arra vidékünk Csorva-Szentes-Nagyhegy-Kömpöc-B-Jánosszállás típusokkal jellemezhető leletanyagában, hogy ezek a Körösöktől északra már meglévő, kialakult Gáva-kultúrával hosszabb ideig párhuzamosan egymás mellett éltek volna. A csorvai temető és köre ahhoz a BD-HA 1 periódusbeli, a Gáva-kultúrát megelőző horizontiioz tartozik, amelyet a szentes-nagyhegyi leletek bemutatásakor már vázoltunk. A Csorva-csoport és a klasszikus Gávakultúra egymás mellett élését és részleges egyidejűségét föltételező elméleteket tehát elvethetjük. A Gáva-kultúra, Magyarország más területeihez hasonlóan, itt is a helyi kultúrákból kinőve, robbanásszerű gyorsasággal, egy-két gcnerációnyi idő alatt, szinte teljes kerámia repertoárjával jelentkezik a HA periódusban. A ÍV. sz. téglagyár sírleletei és talán a belsőecseri II. lelet egy, még a BD-HA 1 kori proto Gáva vonásokat magán hordozó, de már a gávai típusok jegyeit is felmutató populációt sejtetnek teriiletünkön. Ugyanezzel a viszonylag gyors egységesülési folyamatra utaló anyaggal számolhatunk valószínűleg az ország más területein is. Éppen a folyamat gyorsaságából, időbeli rövidségéből adódóan lesz nagyon kevés és nehezen kiválasztható ez a korai leletanyag — pl. telepeken szinte észreveheteüen — a jövőbeni kutatás számára. A nagyobb mennyiségű, zárt objektumokból előkerülő leletegyüttesek statisztikai elemzése talán finomítaná és jobban érzékeltetné ezt az átalakulást. Élihez azonban egyelőre hiányoznak a nagy, feldolgozható leletszériák. Keveset tudunk a kultúra kései időszakáról. Területünkön nem bizonyítható, hogy a Gáva-kultúra az erdélyi Reci-Media§- és a Kárpátokon túli, GávaHolihrády-kultúrákhoz hasonló formában megélné a HB2-3 periódust (VASILIEV-ALDM-CmGui3EAN 1991, 99,102-129; LÁSZLÓ 1994,196). A Gáva-kultúrát követő Mezőcsáti-csoport emlékanyagát csak temetőkből ismerjük. Sírjaikban a keleti típusok mellett a kárpát-medencei kerámiaformák is előfordulnak, köztük gávai jellegzetességű edények is (KEMENCZEI 1988, 94; PATEK 1990, 71). Ez arra utalhat, hogy a Gáva-kultúra paraszti népessége helyben maradt, s tradícióik még jó ideig tovább éltek a falvaik közé beékelődött, mozgékonyabb keleti lovasok közösségei mellett. A vizsgált régióban ilyen, a Mezőcsáti-kultúra idején még továbbélő, kései gáva-mezőcsáti típusú település lehetett a Solt-Palé, Kása Szabó-tanyai lelőhely. Az 1. gödréből előkerült urnaszerű edény (45. kép 4) párhuzamait a Kyjatice-kultúra anyagából ismerjük (KEMENCZEI 1984, Taf. LXXXIV 6,11), de ezek a fonnák gyakoriak a Mezőcsáti-kultúra sírmellékletei között is (PATEK 1990, 2. t. 7). A vele együtt előkerült, egyenes peremű, rövid, cilindrikus nyakú urnaformának (45. kép 3) is a Kyjatice-kultúra körében találkozunk rokonaival (KEMENCZEI 1984, Taf. XCn. 1, Taf. XCHJ. 3). Egyedi darabnak számít a fényezct felületű, fekete színű, fülénél benyomott oldalú csésze (45. kép 1), melynek párhuzamait Erdélyből, a ReciMedias-kultúra fiatalabb horizontjából (VASLLIEV-ALDEAN-CIUGUDEAN 1991, 88-89, Fig. 36. 5-7, 10),

76 Szomotorról/Somotor (PASTOR 1958, Abr. 3), a bánáti Temesremete/Remetea Mare gávai jellegzetességeket hordozó telepanyagából (GUMÄ 1993, pl. XXXVL 11) és a mahalai telepről ismerjük (SMLRNOVA l976,Risz. 3.12). 75 E séma a fentiekben már többször is említett bizonytalanságára utal néhány körülárkolt, belülről kinyomott bütykös urnatöredék előfordulása későbbinek meghatározott környezetben (Tuicske/Tüisca: LUPU 1989,pL 4.1; Prügy: KEMENCZEI 1984, Taf.CLII. 17, CLV. 16). 76 Az összes erdélyi párhuzamát fölsorolja ennek a típusnak VASILIEV-ALDEAN-CIUGUDEAN1991, 88.