A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Szentes-Borbásföldön (Szabó János Győző ásatása nyomán)
delkezésre álló adatok alapján még az sem dönthető el egyértelműen, hogy ugyanazon dűlőben előkerült sírok, temetőrészletek egy temetőhöz tartoznak, avagy több, egymáshoz közel létesített temetkezési helyről van-e szó (Szentes-Nagyhegy, Szentes-Szentlászló, Szentes-Kaján, Szentes-Kistőke stb). E munka elvégzésére — objektív okokból — e dolgozat keretein belül magam sem vállalkozhattam, ennek hiányában viszont a környék 10-11. századi településtörténete sem tisztázható megnyugtatóan. A megye déli részén, a Maros környékén előkerült leletek csoportosítását és értékelését nemrégiben Kürti Béla vázolta fel (KÜRTI 1994,369-388). Munkájában arra a következtetésre jutott, hogy határozott különbségek vannak a Maros-torkolat környékének Duna-Tisza közi sávja, valamint a tiszántúli rész között. Míg az előbbit a 10. századi gazdag magányos sírok és kis temetők, valamint all. században újonnan létesített köznépi temetők jellemzik, az utóbbi területén folyamatos a temetők használata a 10-11. században. A hatalmi változások, telepítések tehát a Maros-torokkal szemközti területsáv lakóit erőteljesen érintették, a másik oldalon legfeljebb a vezető réteget távol íthatták el, a köznép folyamatosan a szállásain maradt. Hasonló pontosságú adatokkal Szentes környékéről nem rendelkezünk. A jelek szerint 10. századi családi temetők ott is kimutathatók — Szentes-Derekegyházoldal, Szentes-Kossuth u. Gádoros, EperjesKiskirályság —, s ezek sorába tartozik a borbásföldi lelőhely is. Mindezek mellett azonban, ha valóban egy temetőt alkotnak a szentes-nagyhegyi, valamint a nagytőke-jámborhalmi leletek, akkor a népesség — vagy egy része — 10-11. századi folyamatos továbbélésével kell számolnunk. E temetők gazdag sírokat is tartalmaztak, a törzsi-nemzetségi arisztokrácia családjai tehát nem csak különálló temetőket létesítettek, hanem olykor szolgáltató népükkel azonos helyre temetkeztek. A borbásföldi leletek minden részletükben illeszkednek környezetükhöz. Ennek a fö jellemzői a lovas temetkezések viszonylagos gyakorisága, a női viselet nemesfémekben való gazdagsága, s az igazán kiemelkedő rangú férfiak — vagy legalábbis méltóság) érvényeik — hiánya, illetve ritkasága. A sírokból előkerült tárgyak életmódjukról kevéssé vallanak. Aligha tévedünk azonban nagyot, ha azt feltételezzük, hogy a Tiszát kísérő ártéri legelők, a tocsogós, mocsaras rétek a nagy ál lattartás színterei lehettek. Korlátozott mértékben azonban a szárazulatokon szántóföldek is a rendelkezésükre álltak. A hajdani településszerkezet — a Kárpát-medencében ritkaságszámba menő temetősűrűség miatt — nagyszámú, a Tisza árterét kísérő faluból állhatott. Ezek egyike adott otthont és megélhetést a Borbásföldön eltemetett családoknak is. 24 IRODALOM ARBMAN 1943 Arbman, H. : Birka I-II. Uppsala 1943. BÁLINT 1974 Bálint Cs. : A gádorosi honfoglaláskori nyereg. — La selle de l 'époque de la conquête hongroise trouvée a Gádoros. ArchÉrt 101 (1974) 17-44. BÁLINT 1976 Bálint Cs. : A honfoglalás kor. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. 1/1. Szerk.: Hajdú P.-Kristó Gy.-Róna-Tas A. Budapest 1976, 121-164. BÁLINT 1991 Bálint, Cs.: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11 Budapest 1991. CSALLÁNY 1970 Csallány, D. : Weiblicher Haarflechteschmuck und Stiefelbeschläge aus der ungarischen Landnahmezeit im Karpatenbecken. Acta ArchHung 22 (1970)261-299. DIENES 1959 Dienes L: A perbetei lelet Mityen volt a honfoglaló magyarok öve? — Der Fund von Perbete. Wie sahen die Gürtel der landnehmenden Ungarn aus? ArchÉrt 86 (1959) 145-158. DIENES 1963 Dienes I.: Honfoglalóink halottas szokásának egyik ugorkori eleméről. — Über ein aus der ugrischen Zeit stammendes Element der Bestattungssitten der landenehmenden Ungarn. ArchÉrt 90 (1963) 108-111. DIENES 1964 Dienes I.: A karancslapujtöi honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása. — La ceinture de Karancslapujtő de l 'époque de la conquête Hongroise et son pendant provenant du pays des Mordves. ArchErt 91 (1964)18-40. DIENES 1965 Dienes L: A honfoglaló magyarok In: Orosháza története és néprajza. Szerk.: Nagy Gy. Orosháza 1965,136-174. DIENES 1966 Dienes I.: A honfoglaló magyarok lószerszámánaknéhány tanulsága. — Quelques enseignements tirés de 24 Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Kürti Bélának a dolgozat lektorálása során nyiijtott értékes tanácsaiért.
