A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

LISKA András: Késő avar kori telepnyomok Tömörkény határából

apróra tört szemcséjű, fehér kaviccsal soványított. Külső oldalán sekélyen bekarcolt, vízszintes vonalak láthatók. V: 0,8 cm. 22. Korongon készült, kívül világossárga, belső oldalán szürke színű edény oldaltöredéke (6. kép 2). Anyaga homokkal és apróra tört szemcséjű kaviccsal soványított. Külső oldalán vízszintesen és hullámvonalban futó, ötszörös, bekarcolt vonalköteg látható. V: 1 cm. 23. Korongon készült, kívül sötétszürke, belül vörösesbarna színű edény oldaltöredéke (6. kép 3). Anyaga apróra tört szemcséjű, fehér kaviccsal soványított. Külső oldalán, egymástól kb. 0,5-1 cm-re, vízszintesen futó, sekélyen bekarcolt, párhuzamos vonalak vannak. V: 0,8 cm. 24. Korongon készült, sárgásszürke színű, belül sötétszürke foltos edény oldaltöredéke (6. kép 4). Anyaga apróra tört szemcséjű, fehér kaviccsal és csillámos homokkal soványított. Külső felületén hétszeres, vízszintesen bekarcolt vonalköteg fut. V.: 1,1 cm. 25. Korongon készült, sötétszürke színű edény oldaltöredéke (6. kép 5). Anyaga apróra tört szemcséjű, fehér kaviccsal soványított. Külső oldalán 0,5 cm-es közökkel, sekélyen bekarcolt, vízszintes vonalak futnak. Y: 0,8 cm. 26. Kézzel fonnált, kívül szürkésbarna, belső oldalán sárgásbarna színű, durva kidolgozású fazék fenéktöredéke (5. kép 1). Anyaga cseréptörmelékkel soványított. Az edény aljának szélén kis agyagfelgyűrődés látható. V: 1,3 cm. 27. Kézzel formált, sárgásbarna színű, sötétszürke foltos, durva kidolgozású fazekak fenéktöredékei (5. kép 3, 5). Anyaguk cseréptörmelékkel soványított. Y: 1,3 cm. 28. Korongon készült, vörösessárga színű, kettős csonka kúp alakú agyag orsógomb töredéke (6. kép 6). Anyaga homokkal soványított. Palástján párhuzamosan bekarcolt vonalpár között elnagyolt zeg-zug vonal indítása látható. Az orsógombnak kb. a negyede van meg. 29. Korongon készült, vörösessárga színű, szürke foltos, kettős csonka kúp alakú agyag orsógomb (6. kép 7). Anyaga homokkal és egészen apróra tört kaviccsal soványított. Felületén párhuzamosan bekarcolt vonalpár között hármas, bekarcolt zeg-zug vonal fut körbe. Kettétörött, a fele van meg. Átm. : 3,8 cm, ma.: 2,2 cm. AZ ELŐKERÜLT LELETANYAG ERTEKELESE A lelőhelyen végzett helyszíni szemlék, valamint a leletmentés során díszkerámia maradványai nem kerültek elő, a leletanyag kizárólag a háztartásban használt edények töredékeiből áll. A jelentősebb mennyiségű korongolatlan kerámiát a különböző méretű fazekak, edényfedők, sütőharangok töredékeiként lehet meghatározni, a korongolt edények töredékei kizárólag közepes méretű fazekakból származnak. A korongolatlan fazekak anyaga cseréptörmelékkcl soványított, peremük rövid, lekerekített, közepesen kihajló (2. kép 1-6; 3. kép 3^4; 4. kép 1, 3, 5). Az ilyen típusú peremek gyakoriak a késő avar kori keramikában (BÁLINT 1991, 69). Az alacsony hőfokon égetett edények általában sárgásbarna vagy szürkésbarna színűek. A peremeken több esetben is ujjbenyomkodásos díszítést lehetett megfigyelni. Ezen típusú díszítés (3. kép 1-2) a 6-7. század fordulóján jelent meg az edenyperemeken, nem keltező értékű, az avar kor végéig létezett (BÁLINT 1991, 72; VIDA 1991, 132). A fazekak általában vastag falúak, közepesen vagy rosszul égetettek. A kézzel formált edények oldaltöredékei között csak egyetlen díszített példány található. Egy vastag falú fazék oldalára négyszeres, függőleges vonalköteget karcoltak a készítés során (3. kép 5). Hasonló díszítésű edénytöredékek kerültek elő Jászberény Réti-földek lelőhelyen, a 2. ház lcletanyagában (MADARAS 1986, 34,3. tábla). A lcletanyagban csupán egy edényfedőnek a töredékét sikerült elkülöníteni (5. kép 2). A kifejezetten durva kidolgozású példány anyagát cseréptörmclékkel és szerves anyaggal soványították. A fedő eredeti méretét a kicsiny töredék alapján nem lehetett pontosan meghatározni. Párhuzamok alapján ezek az általában 16-18 cm átmérőjű, 5-6 cm magas példányok az avar kor késői szakaszában voltak jellemzők (BÁLINT 1991,47). A lelőhelyről származó, kézzel formált fazekak töredékei között nem találtunk olyat, amelynek pereme fedőtartós lett volna, ám az egyik peremtöredék belső oldalán, közvetlenül a perem alatt látható, kb. 2 cm-es, fekete színű, konnos sáv fedőhasználatról tanúskodik (2. kép 3). Az összesen négy, sütőharangból származó edénytöredék közül két peremtöredeket (5. kép 4, 6) és két fültöredéket lehetett elkülöníteni (4. kép 2,4). A vastag falú, durva kidolgozású sütőharangok anyagát csercptörmelékkel soványították. Peremük lekerekített, színük világos, sárgásbarna, illetve szürkésbarna. A két fültöredék alapján a sütőharangoknak egy, felül elhelyezkedő fülük volt. A hasonló típusú példányok rekonstruált átmérője kb. 30-40 cm (BÁLINT 1991,59). Ez a kerámiatipus az edényfedőkhöz hasonlóan az avar kor késői szakaszára keltezhető, előfordulása párhuzamba állítható a kézzel formált cserepbográcsok megjelenésével. A korábbi elképzelések szerint ezek az edények csak a 8-9. század fordulóján jelentek meg, de igazából csak a 9. század kerámiájára voltak jellemzők (SZŐKE 1980, 187; MES1ERHÁZY-IIORVÁTFI 1983, 122). Vida Tivadar véleménye szerint a tárgyalt kerámiatípusok már korábban, a 8. században megtalálhatók a késő avar kori edényművességben, tulajdonképp ezek jellemeznék agriffcs-indás népesség településeinek keramikáját (VIDA 1991a, 392).