A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

NAUMENKO, Svetlana Andreeva – BEZUGLOV, Sergej Ivanovic: Új bizánci és iráni importleletek a Don-vidék sztyeppéiről

utólagos aranyozásával. A 4-5. században ellenkezőleg, éppen a reliefes részleteket aranyozták inkább (TREVm-LUKONTN 1987, No. 7). A csésze széle alatt lévő szegélydísz kétségtelenül a szasszanida művészeti hagyományokat követi. Néhány változatát ismerjük az ilyen szegélydíszeknek: a sáv kialakítását a kima teszi változatossá, felette előfordul gömböcskesor is — mint a mi esetünkben —, valamint domborműves zsineg imitáció (TREVER-LUKONTN 1987, No. 25,28-29,33), de a stilisztikai közelségük kétségtelen. A leírt csészét egy egész sor omamentális motívum és stilisztikai, technológiai vonás köti össze a késő szasszanida ezüstművesség egyik csoportjával. Ebben a vonatkozásban igen sokatmondó a fül mindkét síkjának ornamentikája: gyakorlatilag az összes eleme — a keskeny, tollszerű kinövés, a fazettált ívek, a vésett, ponttal díszített kör, a levelek, lóhere-díszek és félpalmetták — különböző összeállításban igen gyakran szerepelt a késő és poszt-szasszanida ezüstedények díszítésében (TREVER-LUKONLN 1987, ns. 5455, No. 21, ns. 58, No. 22, ns. 59-60, No. 23-24, ris. 106, No. 36). Az apró, keresztirányú mélyedésekből álló sávok, amelyeket gyakran bevágott vonalak kereteznek, széles körben előfordultak a legkülönbözőbb szasszanida ezüsttárgyakon szereplő ábrázolások technológiájaként (TREVER-LUKONIN 1987, No. 11 — a kattan és nadrágszár díszítése, a falerák kialakítása; No. 25 — a nadrágszár díszítése; No. 21 — virágok és levelek a tetőn; No. 25 — szegélydísz, levelek, félpalmetták; No. 27 — medaillonok szegélydíszei; stb.) Az itt tárgyalt csészén meglehetősen sajátosan ábrázolták a ragadozók lábát. Háromujjúak, jól kirajzolt karmokkal; az ízületet vésett kör emeli ki. Ennek a részletnek is jó, különböző technikájú késő szasszanida párhuzamai vannak (TREVER-42UKONIN 1987, No. 11, 17, 21, 23, 36, 40). Figyelemre méltó a tigrisbőr ábrázolásának hasonlósága (TREVER-LUKONLN 1987, No. 11, 23), a bunda vízszintes vonalakkal vagy függőleges rovátkaoszlopokkal való visszaadása (TREVER-LUKONIN 1987, No. 11-12, 37, 40), kis vésett forgó rozetták felhasználása a díszítőelemek sorában. A stilisztikai, technológiai párhuzamokat egyes ikonográfiái típusok nyilvánvaló hasonlósága támasztja alá. A szóban forgó csészén ábrázolt „medve" stílusában közel áll a Nor-Bajazet-i kincsből származó tál (SMLRNOV 1909, No. 309, T. CXXLTJ) és az ún. „Isakovic csésze" állataihoz (TREWR-LUKONTN 1987, No. 26). Kisebb mértékben hasonlítható a Permi Galéria tálján megjelenített medvéhez (TREVER-LUKONIN 1987,79, No. 62). Jellegzetes az állat póza, a test arányai, méreteinek viszonya az ember alakjához. Meglehetősen közeli, különböző technikájú ikonográfiái párhuzamai vannak a kőszáli kecske (TREVER-LUKONIN 1987, No. 33, 38), tigris (TREVERLUKONIN 1987, No. 23), oroszlán (TREVm-LUKONLN 1987, No. 17, 40), fák (TREVER-LUKONLN 1987, No. 37) ábrázolásának. Az itt idézett analógiák és stilisztikai összehasonlítások köre semmilyen mértékben nem tart igényt a teljességre. Úgy gondoljuk, csupán ahhoz a véleményünkhöz szolgáltat elegendő alapot, hogy csészénknek közvetlen köze van a késő szasszanida művészeti hagyományhoz. Verbovyj Log IX. temető, 3. kurgán Az eltemetett szájában, egyéb apró aranytárgyak kíséretében egy durván kettévágott solidus (1. kép 12) került elő. Konstantinápolyban verték II. Justinianus második uralkodásának idején (705-711; BELLINGER-GRIERSON 1968,649-650, If 2a). Az előlapon mell magasságig szemben ábrázolták Krisztust az Evangéliummal és kereszttel a feje mögött, a megfelelő felirattal: ENIhS ChS REX-REGNANTIVM. A hátlapon Justinianus és Tiberius mellképe szerepel. Köpenyt és keresztes koronát viselnek, a középen, háromfokú lépcsőn álló keresztet támogatják. A körirat ddNNIVSxlMANVS Ex xIBERIVS PPA. F. Grierson az ehhez a típushoz tartozó solidusokat koraiakra és későikre osztja I. Justinianus fia, Tiberius portréjának alapján. A szóban forgó érmen Tiberiust gyennekként ábrázolták, ez alapján a korai típushoz tartozik. Figyelemre méltó az előlap mezején lévő tipikus türk rúna. Igen érdekes a solidussal együtt talált sima, érem szerű aranylapka, amely méretben megfelel a solidusnak, de a súlya (4,75 g) kissé felülmúlja az egyidős solidusok normáját A Don-vidéki kurgános, négyszögletes árokkal kereteit, bizánci aranypénzeket tartalmazó temetkezések rendkívül érdekes körében igen mformatívak a fent említett leletegyüttesek. A bizánci aranypénzeket kétségtelenül a császári arany állandó sztyeppéi kiáramlásának jeleként értékelhetjük. A vizsgált típus újabb sírjainak feltárása eredményeként sokkal egyértelműbbé vált az egész csoport kronológiai helyzete. Kezdő és végpontját egyrészről II. Constans „szakállas" képei (651-től) jelentik, más részről V. Konstantinos korai pénzei (741-751) (SEMËNOV 1991,126-127). Mindkét időbeli határt meglehetősen pontosan lehet alátámasztani. A bizánci arany haszonélvezetének szempontjából a Don-vidéki nomádok közvetlen elődei a peresepinai típusú tárgyak tulajdonosai vol-