A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
KISS Attila: 'In terra nummus' – A kárpát-medence avar kori kereskedelmi külkapcsolatainak vázlata a régészeti és numizmatikai leletek tükrében
vásárlások alkalmával nagy valószínűség szerint bizánci aranyérmekkel fizettek vagy a — feltételezhetően — bizánci kereskedőknek, vagy azoknak az avar kereskedőknek, akik a bizánci ámkat 'Avariában' „terítették". Tehát az avarok kezében levő aranyérmeknek igenis volt belső pénzforgalma (legrosszabb esetben még akkor is, ha az avar kézben levő bizánci aranyérmek csak egyszer — amikor azokat bizánci vagy itáliai árura váltották — cseréltek gazdát. A megállapítás második része a fentebb említett három éremlelet alapján de facto nem állja meg a helyét 7 Az avar területeken levő — 'másodlagosan', illetve az avarok számára 'végső' fonnában —halotti obulusként felhasznált eredeti bizánci arany- és rézérmek alapján, valamint kifejezetten a halotti obulusok céljaira gyártott utánzatok (BÓNA 1993,535) (3. lista) és az ugyancsak halotti obulusok céljaira gyártott blanc aranyérmek (BÓNA 1970,258-259; GARAM 1978,210-212) (6. lista) együttesen az avar belső — feltehetően nem túl élénk — pénzforgalom mellett szólnak, Íriszen logikailag csak ott lehet egy olyan széles skálájú éremilletve éremutánzat előfordulás, ahol ezeket elsősorban mint pénzt forgatták, s másod-, illetve utolsósorban halotti obulusként használták. A pénzforgalom körében kell megemlékezni az avar kori sírokban talált római érmekről is. Ezek az 1. függelékben kifejtendők alapján — véleményem szerint — ugyancsak szükségpénzszerűen váltópénz szerepét tölthették be. AZ AVAR TULAJDONBAN LEVŐ ARANY HATÁSA AZ AVAR KERESKEDELMI KÜLKAPCSOLATOKRA Az eddig tárgyalt rész fedi a dolgozat címében szereplő — a 12-13. századi Carmina Burana-ból vett — mottót: ,,in terra nummus "pénz a földben. Az ava-rok kezében egykor forgott pénz egy része azonban már a tárgyalt korszakban arra szolgált amire gyártották: csereeszköz volt és az Avar Birodalomban az arany pénzekhez hozzájutók árut vettek belőle. A 8-11. listákon — a teljességre való törekvés igénye nélkül — azokat a leleteket, illetve leletcsoportokat gyűjtöttem össze, amelyek az Avar Birodalom területén Bizánc, Itália, Nyugat- és Közép-Európa, illetve Kelet-Európa területéről származnak. Ezt a mondatot azonban több oldalról pontosítani kell: 1/ A listák összeállításakor igyekeztem azokat a tárgyakat, illetve tárgytípusokat kiszűrni, amelyek az avar kori többszöri bevándorlás alkalmával magukkal az avarokkal vagy a bulgár(?) bevándorlókkal vagy más néptöredékek bevándorlásával kerülhettek be a Kárpát-medencébe. Vagyis, amely tárgy-kapcsolatok — legalábbis elvben — a bevándorlók tárgyi kultúráját jelentették, amelyek magát a bevándorlást igazolnák régészeti oldalról, nem pedig az egyéb, elsősorban kereskedelmi kapcsolatokat. 21 A listák a kutatás pillanatnyi állásáról adnak képet, de sem a típusok számában, sem a lelőhelyek számában nem törekedtem, mert nem is törekedhettem teljességre, hiszen a cél a tendenciák megmutatása, s erre talán a nagyszámú példa is elegendő. 3/ A listákban egyaránt szerepelnek, illetve szerepelhetnek „eredeti" import tárgyak és azok helyben — „Avariában" — készült másolatai. Ennek a vizsgálatnak szempontjából nincsen jelentősége a megkülönböztetésnek, hiszen, mint fentebb mondottam, az összeállítás célja a tendencia vizsgálata. 4/ Nyilván nem minden Kárpát-medencében felbukkanó bizánci, itáliai, közép- vagy nyugat-európai vagy kelet-európai lelet került kereskedelmi termékként az avar kagán alattvalóihoz, hanem vannak, lehetnek közöttük követjárások alkalmával hozott ajándékok, hadizsákmány vagy más úton idekerült tárgyak/leletek (MENKE 1986, 84), de itt megint a tendencia, ti. a kereskedelem, a lényeg, a többi lehetőség ezt csak kiegészítheti. Az egykori áruk (ma: leletek) zöme kifejezetten kereskedehni jellegű tennék. 5/ Az itáliai leletek elvben két csoportra oszthatók: az antik népesség által előállított termékekre és a langobardok gyártotta temiékekre. Valószínű, hogy a Kelet-Mediterráneumban folyó város-ásatások és feltárások jobb megismerése után, a jelenlegi „itáliai" leletek egy részéről az avar kori kutatás — beleértve a sorok íróját is — előtt igazolódni fog, hogy azok az „egységes" bizánci kultúra részei, s így e leletek majdan átkerülhetnek a bizánci leletek csoportjába. 7 Aza tény, hogy nem kerültek elő további arany éremleletek (ne feledkezzünk meg a nemesvarbóki/Zemiansky Vrbovok — bizánci ezüstérmeket is tartalmazó — kincsről és a dunaújvárosi bronz éremleletről) avar területeken, nem a thesaurákís elleni érvként foghatók fel, hanem az avar terideteken uralkodó viszonylagos békéről és biztonságról.
