A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

PÁSZTOR Adrien: A magyarországi kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata

A táblázat első adata egy sorszám, amely a lelő­hely szerinti rendet követi (temetőnként, ezen belül sírszámonként és gyöngysorszámonként rendezve), a második egy abszolút azonosítójú szám, amely az ere­deti adatbevitel sorrendjét őrzi. 8 A kategória: a típusbe­sorolás, amely a gyöngyök — egy későbbi munkafázisban — az adatbázis alapján létrehozott típuskódjait tartal­mazza. A lelőhelyre vonatkozó rovatok a következők: 1. a lelőhely neve; 2. a sírszám; 3. a sír jellege; 4. a ha­lott neme; 5. az adott sírhoz tartozó gyöngyök adat­felvételkor megadott sorszáma. A gyöngyök adatait a méret, a fomia, valamint a gyöngytest jellemzőit (alapszín, felület, technológia és a díszítések) tartalmazó kategóriahalmaz foglalja össze. A méret jellemzői a H = hosszúság; SZ = szélesség; V = vastagság; D = átmérő adataiból áll. A fonna megnevezés alatt az alapforma rövidítései szerepelnek. 9 Néha gondot okozott a gyöngyök alak­jának, formájának találó leírása. Konzekvens meg­nevezésük a tipológiai rendszer egyik meghatározó tényezője. A gyöngytest alaptulajdonságainak meghatá­rozása az adatfelvételkor szubjektív megítélés alapján került a leírásba (ui. nem állt módomban más, számí­tógépes, méréses módszer alkalmazása). 1. Az alapszín mindenkor a gyöngy díszítetlen testének alapszínére vonatkozik. Tipusalkotó szerepe kevés gyöngytípusnál meghatározó. Zömmel a mo­nochrom és a csiszolt felületű üveggyöngyöknél jelle­mezhet egy-egy típusvariációt. 2. A felület és a technológia leírásánál a két fogalmat külön kellett választani. 10 A felület jelenkori állapota függ az üveg anyagának pusztulási fázisától (pl. érdes, porózus), az alapanyag vegyületi össze­tevőitől (pl. fényes, matt, lyukacsos), a felületi elvál­tozásoktól (pl. kopott) vagy a mechanikus behatá­soktól (pl. törött). 11 A táblázatba felvett felületi jelen­ségek és a technikai kivitelezésre vonatkozó meg­figyelések finomíthatják, kiegészíthetik informá­cióinkat. Ezért csak háttéradatként használhatók. 3. A technológia oszlopába a munkafolyama­tokra, előállításra utaló nyomok (forgatás, tekercselés, lecsípett, lecsiszolt stb.) vagy az esetleges selejtek (deformált) fogalmait soroltam. A korszakunkból származó üveggyöngyök felte­hetően különböző műhelyekből kerültek viselőikhez és gyakran eltérő gyártási technológiával készültek: a/ homogén anyagú, b/ felületi díszítettségű, c/ mille­fiori, d/ polichrom (többszínű, inhomogén üveg­massza), e/ aranyfóliás (két üvegréteg közötti arany­lemez), íl aranyozott. E technológiai meghatározások leíró jelleggel, rövidítve kerültek az adatbázisba. A gyöngyök díszítésmódjai mindig az előállítási technológiával függnek össze. Az üvegtechnikai mes­terfogások — a gyártó műhelyek fejlettségi szintjétől függően — különböző minőségben és a széles skálájú díszítőelemek variálásával, igen sok fajta gyöngyöt hoztak létre. Az üveggyöngyök felületén túlnyomórészt há­rom, általában különböző fajtájú díszítés variálódik („díszítés 1., 2., 3. 11 ). 12 A megnevezett díszeket min­den esetben számuk, térbeliségük, színük és felületük jellemzi. Az adatbázis díszítés rovatának kitöltése a 13 féle motívum alapján (2. táblázat), az adott díszítő­elem dominanciájával készült. Ezért a típusok jelölés­rendszerét következetesen úgy alkalmaztam, hogy az első helyre tett díszítés mindig alacsonyabb kódszá­mú legyen a másodiknál, a második a harmadiknál. E módszerrel a pemiutációk típus-sokszorozó hatását kiszűrtem. Abban a néhány esetben, amikor a szub­jektív megítélés ellentmondott ennek a díszítés-rang­8 Ez az azonosítószám lehetővé leszi az adatbázis későbbi bővítését, s ugyanakkor segít abban, hogy a gyöngyökre a későbbiekben hi­vatkozni lehessen. Tekintettel ana, hogy mind a típusok, mind pedig a lelőhely szerint szükség lehet az egyes gyöngyökvisszakeresésére, így a teljes adatbázis legfontosabb adatainak kinyomtatott változata mindkét szempont szerinti rendszerezést tartalmazza (Pásztor A. : A kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata. III. Kézirat 1994). 9 Ha egy gyöngytípus egy darabból áll, csak az ALAP oszlopban, ha pedig iker vagy többszörösen összetett, akkor az IKER megnevezésű oszlopban is tartalmaz jelölést (ha összetett, annak csak száma van; ha iker, akkor az ,,i" és a száma jelöli összetettségének mértékét). w A felületre és a technológiára vonatkozó megfigyelések a tipologizálás szempontjából leíró, tájékoztató jellegűek. 11 A felületi jelenségek között nincs rangsorolás, a rövidített leírásuk abc rendben történt. 12 Azokban a ritka esetekben, amikor a díszek száma ennél több volt, rövidített leírásuk a táblázat végére, a megjegyzés rovatba került.

Next

/
Thumbnails
Contents