A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

MFMÉ — StudArch II (1996) 111-176 TEMETKEZESI SZOKÁSOK ES VISELET EGY DEL-ALFÖLDI SZARMATA TEMETŐBEN (SZEGED-TÁPÉ) VÖRÖS Gabriella 1977 tavaszán, az algyői olajmezőhöz tartozó SZT 1- ekkor 20 szarmata és 2 avar kori sírt —- a 10. és 19. es kút közelében, az ún. Déli út irányában segédgázvezetéket ástak (1. kép). A 80 cm széles, 100 cm mély árok gépi mélyítése közben szarmata és avar kori sírokat vágtak át. A leletbejelentést követő ásatás — eredményezett, valamint öt gödröt, melyek ugyancsak a szarmata temetőhöz tartoztak.

1 A munka 1980-ban folytatódott, amikor egy újabb összefüggő részletet sikerült feltárni, 8 temetkezéssel (3. kép 1). A SÍROK 1. sír: Nö. T.: D-E, 186-6°. H.: 270 cm, sz.: 95 cm. A nyesési szinten nagyméretű, lekerekített sarkú, téglalap alakú sírfolt jelentkezett. A sirfolton belül jól elkülönült a rablógödör ovális foltja, valamint az a hozzá csatlakozó árok, amellyel a sírt megkeresték (4. kép 1 ). Bontás közben kiderült, hogy a sír alja felé rézsüsen lejtő árok öblösödött gödörré, amely tölcsér formában szélesedett a csontok szintjéig. A rablás a két lábfej kivételével megbolygatta a váz minden részét (4. kép 2). Eredeti helyen maradt a bal lábfej mellett elhelyezett edény és néhány gyöngy, amely minden valószínűség szerint a ruha alsó szegélyének kivarrásához tartozott. A melléklelek alapján — gyöngyökre gondolok elsősorban — a sírban felnőtt nő nyugodott. " A leletek többsége a rablógödörben különböző szinten került elő, ami azt bizonyítja, hogy a nyitva hagyott gödör lassan temetődött vissza. Ezt a megfigyelést támasztja alá, hogy a gödörben bontás közben bemosott csíkokat, rétegeket figyeltünk meg. Mell.: 1. A bal lábfej mellett, oldalára dőlve linóm kidolgozású, szürke, gyorskorongon formált edényt (5. kép 1 ) bontottunk ki. Nagyobb része s/.étmállott, csak alsó fele maradt meg. Az alacsony, szük korongtalp fölött tojásdad has ívelődik, melynek legszélesebb pontjáról függőleges, kerek áünetszetü fül indul. Feltehetően kantarosz formájú, kétfülü edényke lehetett eredetileg. Zsíros, alig soványított anyaga mellett — valószínűleg emiatt omlott szét — feltűnően vékony a fala, és a belső oldalon jól látszanak a korongolás széles sávjai. Fá.: 1,8 cm, has átm.: 7,2 cm. 2. Gyöngyök (5. kép 2) a láb és a fej környékéről. A nyolc borostyángyöngy nagyjából hasáb formájú, de különböző átmérőjű, hosszúságú. A képen szereplőkön kívül még öt darab töredékeit szedtük össze. A üveggyöngyök közül kettő lecsapott sarkú, sokszögű sötétlila és valószínűleg ugyanilyen volt a töredékes darab is. Összesen: 15 db. H.: 0,8-2,3 cm. 3. Hordó alakú mészkögyöngy (5. kép 4) a bolygatott, másodlagos helyzetű koponya mellől. H.: 2,9 cm. 4. Középső nyélállású, ívelt hátú, erősen kopott élű (törölt?), kis vaskés (5. kép 3) a bolygatott hosszúcsontok közül. FL: 9,3 cm, sz.: 1,8 cm. 5. A sír fej felöli részéből, a bolygatott csontok közül bmnzhuzal töredéke került elő. H.: 1,1 cm. 2. sír: Férfi. T.: D-É, 180-4)°. Mérhető h.: 310 cm, sz.: 115 cm. Lekerekített sarkú, téglalap alakú, nagyméretű sírgödör, déli végét a segédgázvezeték árka átvágta, sőt a munkások még kb. 50 cm-re oldattól be is ástak a sírba (6. kép 1). Már nyeséskor kiderült, hogy a D-i oldalon, a sír keleti felén, a bolygatás sötétebb foltja jelentkezik, de vonalát határozottan nem lehetett köveüú. A bontás üsztázta, hogy a mellkas és a fej bolygatott, a többi csont és a leletek is, eredeti helyükön feküdtek. A sírban háton fekvő, nyújtott helyzetű fekiőtt férfi nyugodott. A karok nyújtottan a törzs mellett, a koponya és az egyik felkarcsont a jobb térd fölötti bolygatott földben voltak. Ezek szerint tehát a váz felső részére irányuló rablóakna a felszínen eredetileg legalább 150 cm széles volt (6. kép 2). Mell.: 1. A bolygatott jobb A 20. elszíneződés a bontás során nem bizonyult objektumnak ennek ellenére az egyszerűség kedvéért az eredeti sírszámozást megtartottuk, hogy a dokumentációval és a leltárkönyvi bejegyzésekkel szinkronban tudjunk maradni. A leleteket a Móra Ferenc Múzeumban 82.4.1-103; 94.4.1-39. leltári számon tariják nyilván. /íz embercsontok meghatározását Matvsik Antónia végezte, munkáját ezúton is köszönöm. Hozzá kell termem azonban, hogy az erősen kirabolt sírok esetében sokszor nem maradt elégséges csontanyag a sírban a szükséges vizsgálatoldioz. Ezekben az esetekben elsősorban a leletek jelentettek támpontot ahhoz, hogy legalább az elhunyt nemét biztonsággal megállapíthassuk.