A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

lékeztek meg a térségről, sok esetben összevonva azt a Vajdaság és a Bánát területével.

2 Trogmayer Ottó a csorvai temető anyaga alapján a Dél-Alföld hasonló szórványleleteit összegyűjtve egy késő bronzkori csoportot körvonalazott (Csorvacsoport), amely véleménye szerint a BD időszakban alakult ki a dunántúli késő halomsíros és a helyi elemek összeolvadásából, a HA1 periódusban pedig újabb — a váli típusú urnamezős kerámia jellegzetességeit hordozó — dunántúli etnikai összetevőkkel egészült ki. A Csorva-csoportot a Gáva-kultúrával rokon, annál valamivel idősebb dél-alföldi lokális közösségnek vélte, melynek élete a HB periódusig biztosan, de akár a HC periódusig is eltartott. Ez a két kulturális egység kezdte el készíteni az ún. pseudovillanova urnatípusokat, amelyeknek legkorábbi megjelenési formáját a Csórván előkerült darabokban látta (TROGMAYER 1963,100-128; TROGMAYER 1963a; TROGMAYER 1965). A 60-as évek kutatási helyzetét tükröző összefoglalása után Trogmayer Ottó tovább finomította a Csorva-csoportról kialakított elméletét, ugyanis ekkorra már ismertté váltak a Halomsíros-kultúra tiszántúli, helyi eredetű csoportjai —- Hajdúbagos- és Rákóczifalva-csoport —, amelyek anyaga a korábbi cikkekben bizonytalanul körvonalazott csorvai kerámiatípusok eredetét világosabbá tette. Magát a Csorva-csoportot vagy az Umamezős-kultúra legkeletibb kisugárzásának, vagy a Gáva-kultúra egy olyan helyi változatának vélte, amelyet a dunántúli Urnamezőskultúra erős hatásai értek (TROGMAYER 1983,93; TROGMAYER 1985, 7-8). Utoljára 1992-ben foglalta össze e problémakört. Korábbi véleményét fenntartva úgy vélte, hogy a Délkelet-Alföld centrumában kialakult — a középső bronzkori hagyományokat is magába olvasztó Rákóczifalva-csoport etnikai alapján létrejövő s a késő halomsíros — kora urnamezős körhöz tartozó — Csorva-csoport közvetítője lett a Dunántúlról érkező kora Umamezős-kultúra hatásainak, s így fontos szerepet kapott a térség Belegis II-kultúrájának kialakításában és a Gáva-kultúra létrejöttében is. A Gáva-kultúra és a Csorva-csoport viszonyáról annyit jegyzett meg, hogy a Csorva-csoport szerepe jelentős az előbbi kialakulásában, valamint, hogy a Gávakultúra túléli a Csorva-csoportot, amire az utóbbi területén megjelenő gávai leletek utalnak (TROGMAYER 1992,351-357). Csongrád megye BD-HA periódusba tartozó leletegyütteseinek problémáira Foltiny István is több alkalommal kitért a Délvidék késő bronzkorának kérdéseit taglaló műveiben. A csorvai temetőt és a Trogmayer Ottó által összegyűjtött, a Csorva-csoportba sorolt lelőhelyek egy részét (Szőreg, Deszk, Jánosszállás, Pusztamérges) Bácska és a jugoszláviai és romániai Bánát hasonló korú anyagaival rokonította (FOLTINY 1967, 54; FOLTINY 1968, 13). Déli — az ilandzai, belegisi és a temeskeresztesi/Cruceni temetők idősebb fázisának anyaga felé mutató — hatásúnak vélte a csorvai temető két, Trogmayer Ottó által pseudovillanova típusúnak meghatározott urnaformáját (FOLTINY 1967,64-65; FOLTINY 1989,232), csakúgy mint a szőregi temetőből előkerült szórvány urnákat, melyeket a Gáva-kultúrától délre elterjedt, a pécskai/Pecica és dubováci urnák formáival jellemezhető Belegis II-Bobda-kultúra jellegzetes képviselőinek tartott (FOLTINY 1985, 112, 116-117). Többször is külön hangsúlyozta a szerb kutatók körében kialakult téves nézetekkel szemben azt, hogy a bácskai és bánáti területeken már nem terjedt el a Gáva-kultúra jellegzetes leletanyaga (FOLTINY 1985, 112-118; FOLTINY 1989,245-246).

3 Azt, hogy a Tiszántúl déli részén, a Maros-torkolat környékén biztosan számolhatunk a Gáva-kultúra telepeivel, Horváth Ferenc tudatosította Makó vidéki terepbejárásai alapján. E kultúra térhódításának bizonyítékául említi a dolgozatunkban is bemutatott sövényháza-baksi telepet. A Gáva-kultúra Csongrád megye területén jelentkező leletei alapján megkérdőjelezte Trogmayer Ottó korábbi állítását a Csorva-csoport HC időszakig tartó fennmaradásáról (HORVÁTH 1983,10-11). 2 Az 1963 előtti időszak kutatástörténetét Id. TROGMAYER 1963, 85-86. 3 Területükről előkerülő, egyértelműen a Csorva-csoportba sorolható leletek hiján a jugoszláv kutatás egyelőre nem tudott a csorvai temetőnek és körének a problémájához hozzászólni. Figyelemre méltó elképzelésüket, miszerint a Csorva-csoportot az eddig elfogadottnál korábbra, a BC2 periódusra is lehetoe keltezni, sajnos még nem indokolták bővebben (HÄNSEL-MEDOVIC 1991, 65, Abb. 4).