A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - RICZ Péter: Padmalyos temetkezési szokás a szokolaci (Backi Sokolac) avar temetőben

MFMÉ — StudArch I (1995) 471^85 PADMALYOS TEMETKEZESI SZOKÁS A SZOKOLACI (BACKISOKOLAC)AVAR TEMETŐBEN RICZ Péter AZA VAR KORI TEMETKEZÉSI FORMÁK NÉPMJZI PÁRHUZAMAI Mindarinyiunk régészeti bibliája, a Régészeti Kézikönyv első kötetében olvashatiink az avar kori sírgödör alaptípusokról, azaz az aknasírról, mint a legegyszerűbb változatról, a padkás sírról, amelyhez az esetek többségében faszerkezet is járul, a padmalyos sírról, amely a hosszanti síroldalban „elrejtett" halott szamára készült, valamint a fülkesírról, a tulajdonképpeni legbonyolultabb változatról, ahol az előkamra egyik keskenyebb oldalából egy alagútszerű, az esetek többségében enyhén lefelé lejtő mélyedésbe helyezték a halottat (KÉZIKÖNYV 1954,62). Az avar korszak idején széles körben elterjedt temetkezési formák a mai napig is megtalálhatóak csaknem az egész magyar nyelvterületen, kivéve talán a Kárpát-medence nyugati részeit (BALASSA 1989, 32). Némileg zavarólag hat, hogy a néprajzkutatók padmalyos sírnak (vagy egyes területeken padmalyos sírnak) neveznek minden olyan sírgödröt, amelyben meghatározott formai kialakítás (pl. padka) található, vagy pedig bizonyos sírépítmény (túlnyomórészt fakonstrukció, de ez lehet akár tégla, sőt kőlap is) maradványai lelhetőek fel (BALASSA-ORTUTAY 1979,602). Ebben az értelemben a néprajzkutatók a következő sírtípusokat ismerik: a/ Egyes sír — régészeti terminológiával aknasír. b/ Padkával kialakított padmalyos sír — padkás sír. c/ Cölöpök segítségével megépített padmalyos sír — az avar korban elterjedt sírkialakítási mód, amelynek külön szakmai megnevezése (legalábbis tudtommal) nincs. dl Oldalpadmalyos sír — padmalyos sír. Maga a padmaly szó általában „a folyó alámosott partüregét" jelenti, amely a szlovénban és a szlovákban ugyanilyen jelentéssel megtalálható. A magyarban alakult ki a sírban lévő, többnyire oldalra vájt üreg jelentése, mégpedig igen korán, mivel az egész nyelvterületen általánosan ismerik, ami régiségének egyik bizonyítéka (BALASSA 1989,32). A padmalyok segítségével lényegében egyetlen sírban három-négy felnőttet el lehetett temetni, ezáltal a kicsiny sírterületet jól ki lehetett használni. Padmaly ásása azonban csak kemény talajon (talajban) ajánlatos, mert a homokon az omlás miatt nagyon veszélyes. A padmalyos sírok minden kétséget kizárólag a kiscsalád: férj-feleség-gyermekek temetkezési módjaként terjedt el a magyar parasztság nyelvterületén. Fontos megjegyezni, hogy a városokban ez a temetkezési mód, ha nem is volt teljesen ismeretlen, de igen gyéren alkalmazott formának számított (BALASSA 1989, 34). Felvetődik a kérdés, vajon elképzelhető-e egy genetikus összekapcsolódás az avar kori (6-9. századi) faszerkezetes, illetve a magyar nyelvterület nagy részén általánosnak mondható, úgynevezett padmalyos sírok, tehát több oldalról fedett sírépítmények között. Mivel a honfoglaló magyarok nem használták általánosan a padmalyos sírokat (esetenként padkás sírokkal találkozunk, főleg a lovas temetkezéseknél) csak nagy fenntartással lehet esetleges kontinuitásról beszélni (BALASSA 1989, 34). Még akkor is, ha egyes néprajzkutatók a 13. században betelepülő kunokról úgy tartják, hogy számukra nem volt idegen a padmalyos temetkezés. Ezzel szemben, a mai ismereteink szerint a legújabb kutatások pont az ellenkezőjét