A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból

nya megjelenésekor még magányos temetkezésnek számított. Lőrinczy Gábor hitelesítő ásatása 1986ban további 9 sírt — közöttük két íulkesírt(!) — eredményezett az 1952-ben feltárt első temetkezés körül (LŐRINCZY 1987; LŐRINCZY 1993, 116, 39. sz.; LŐRINCZY 1994, 328; LŐRINCZY s. a.). Ezek pedig a tájolás, a sírforma és a részleges állattemetkezések alapján az avarokkal betelepült kelet-európai lovas népek temetkezéseiként határozhatók meg. Továbbá maga az 1. sír temetkezési szokásai között is vannak olyanok, melyek nem Ázsiába, hanem a pontuszi sztyeppére vezethetők vissza: a halott K-Ny-i tájolása, a részleges lótemetkezés. De a lecsatolt kard bal kar mellett való elhelyezése sem okvetlenül ázsiai szokás, mivel a 6. századi lovas népek temetkezéseiben kivétel nélkül így találjuk ezt a fegyvert.

14 Ezek ismeretében és a lelőhely teljes feltárása során nyert újabb adatok miatt elengedhetetlen az 1. sírról eddig kialakított elképzelések általános felülvizsgálata és okvetlenül tisztázni kell az újabban feltárt sírok és az 1. sír viszonyát. A magam részéről itt csak a temetkezés különleges Mauricius solidusával kívánok foglalkozni. Az érem alapos elemzése és az előképül szolgáló solidustípus meghatározása után Bóna István arra a megállapításra jutott, hogy a szegvár-sápoldali Mauricius solidus kétségtelenül utánveret, de nem barbár utánveret, hanem félhivatalos birodalmi hamisítvány. A mintául vett solidus szerinte az emisszió legelső példányai közül való, 584-ből vagy a rá következő évekből. Ez a két numizmatikai jellegű, kiegészítő megállapítás a kulcs a temetkezés éles keltezéséhez. Ezekből kiindulva, s történeti adatok bevonásával Bóna István úgy gondolja, hogy ilyen solidusokat a 6. század 80-as éveiben lezajlott balkáni avar hadjáratok során szorongatott helyzetben jutott valamelyik város veretett és fizetett ki az ostromlóknak sarc fejében. Ezért az érem avarokhoz kerülését az 586-ig tartó hadjáratokhoz köti és mivel a solidus verdefényes, úgy véli, hogy nem sokkal ez után, a 80-as évek második felében, legkésőbb 590 körül, mint a temetkezés legfiatalabb darabja, már föld alá is került (BÓNA 1980, 35-36, 92). Ez a kronológiai modell szép példája annak, miként lehet más jellegű adatokból levezethető körülmények bevonásával leszűkíteni az érem adta tág terminus post quemet. De a módszerből (vö. a terminus post quem 3. meghatározásával) az is következik és az alábbiakban erre kívánom felhívni a figyelmet, hogy nem minden esetben ez az egyedüli és kizárólagos megoldás. Vegyük sorra a keltezési modell alkotóelemeit! Ami az utánveret mintájául szolgáló solidus típusát illeti, azt a császárportré közepes mérete miatt, semmi esetre sem sorolhatjuk az emisszió legelső képviselői közé. Következőleg, az ilyen típusú pénzek verési ideje nem szűkíthető le egyértelműen az 584es, illetve az utána következő egy-két évre. De ez az apró kiigazítás, inkább numizmatikai szőrszálhasogatás, önmagában nem befolyásolja lényegesen az éremmel való korai keltezés lehetőségét. Sokkal fontosabb azokat a körülményeket megvizsgálni, amelyekből Bóna István úgy véli, hogy az utánveret nem helyi, hanem birodalmi hamisítvány. Elemzésében ennek két okát is adja Az egyik a szegvári érem hibás, de első ránézésre szabályos feliratai, a másik, hogy 626 előtt, a rendszeres bizánci adófizetések korában szükségtelen lett volna az ezekben az évtizedekben gyakori, eredeti bizánci pénzek utánzása, hamisítása (BÓNA 1980,34,11. j.). Ami az első megállapítást illeti, a szegvári utánveret felirata kétségtelenül más jellegű mint az avarként számon tartott után veretek akár legjobban sikeredett feliratutánzatai. Tipológiai alapon valóban a hivatalos birodalmi és a barbár veretek között foglal helyet. Utóbbiakon egyértelműen látszik, hogy értelem nélkül másolták őket. Készítőik nyilván nem tudtak írni-olvasni. Különösen a Heraclius solidusokat másoló után veretek előlapi „felirata" siralmas. De ez nem is csoda. A 28 apró, sűrűn rótt betűből álló eredeti körfeliratot még egy olvasásban járatos mai átlagember sem tudná helyesen kibetűzni, nemhogy egy analfabéta A hátlapi felirat és a CONOB jegy másolása már lényegesen jobban sikeredett.

15 Mivel joggal feltehető, hogy a hátlapok 14 Lsd. a 12. és 13.j. 15 A VICTORIA-AVGY CONOB helyett: 1. „Győr", MNM Éremtár, 78.1935, tk. ismeretlen lelöhelyü, mivel csak annyit tudni róla,