A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái
dúlnak elő. Analóg kardok a szarmata sírokban a Kr. e. 3-2. századra, keltezhetők. A leletegyüttes datálását a meót tálak kronológiája pontosítja, ezek ugyanis nem fordulnak elő korábban, mint a Kr. e. 3. század első negyede. A fentiek alapján a katakomba kronológiai kereteit a Kr. e. 3. század második - harmadik negyede között határozhatjuk meg. A harmadik kronológiai csoportban (Kr. e. 3. század vége - 2. század) hirtelen megnő a katakombás sírok száma, az összes leletegyüttes csaknem fele katakomba: összesen 203 sírról van szó. Ebben a csoportban 20 katakomba és 5 padmalyos temetkezés szerepel. A katakombák a korszak temetkezéseinek 9,9%-át teszik ki. Az antik importtárgyak (amphoriszkoszok, vörös kerámia), meót tárgyak, közép-LT típusú fibulák, lószerszám elemek, fegyverek alapján egy sor leletegyüttesnél szűkebb keltezést lehetett megállapítani. A III. 1. alcsoport a Kr. e. 3. század végére - 2. század első felére, a III. 2. alcsoport pedig a Kr. e. 2. század második felére datálható. A csoport legkorábbi temetkezése a sztanyica Baturinszkaja lelőhely 2. kurgán 5. katakombája. 4 A bejárati gödörbe lovat temettek el vaszablával. A sírkamra és a bejárati gödör hosszanti tengelye szöget zár be. A halottat fejjel Ny felé fordították, kis eltéréssel É felé (4. kép l ). Mint sok más sírban is faagy vagy láda maradványait lehetett megfigyelni. A halottat szerves anyagból készült alátétre helyezték, ennek maradványai megőrződtek. A bal comb mellett szind-meót típusú, sarló alakú markolatvéggel ellátott vaskard feküdt (4. kép 8), a halott lábszárán tegezt helyeztek el, benne köpüs vasnyílhegvekkel (4. kép 9). A tegezből apró, kerek bronzlemezek őrződtek meg. A sír korát a zabla határozza meg: kerek átmetszetű, megvastagodó végű kereszt alakú zablapálcákkal (4. kép 3) látták el. Ilyen zabiák a Kubány-vidéken a Kr. e. 3. század második negyede - 2. század eleji leletegyüttesekben fordulnak elő (MARCSENKO 1988,115). A sírból származó agyagedények és nyílhegy típusok segítségével a leletegyüttes kora még tovább szűkíthető a 3. század végére - 2. század elejére. A III. kronológiai csoport sírjai közül a leggazdagabbak katakombások voltak. Külön figyelmet érdemel a Karsztovij kurgánból származó temetkezés (A. N. Gej ásatása, 1986). A katakombába, amelyet egy korábbi kurgánba ástak bele, harcost temettek fejjel NyÉNy-ra, fa hordágyon (vagy koporsóban?), amelynek maradványait hosszanti és keresztben futó deszkák nyomaiban lehetett felismerni. Ebből a sírból származik egy ezüstcsésze, két szarmata szürke korsó fonott füllel, egy amphoriszkosz, egy vaskard sarló alakú markolatvéggel és hasábos keresztvassal, egy tegez három típusba tartozó vasnyílheggyel, melyek között volt hosszú tüskés és köpűs. Ez utóbbiak köpűjébe hosszú vas rudak at szúrtak (10. kép). A tegezt préselt aranylemezekkel díszítették. Az aranytárgyak közül ki kell emelnünk a masszív sarníros torquest, amelyet hat csövecskéből forrasztottak. Végein egy-egy farkas(?)fej. Ugyancsak az aranytárgyakhoz tartozik egy korongfibula és egy csöves torques. A sarníros torques hasonló az Elitnij kurgánban találthoz (ANFIMOV 1986, Risz. 1. 2), a korongos fibula pedig felépítését tekintve közel áll a Héraklész-csomó alakú fibulához, amely a hutor Bojko-Ponura lelőhelyű kurgánban került elő (ANFTMOV 1987, Risz. 196). A Karsztovij kurgánból származó katakomba datálása az amphoriszkosz kronológiáján alapszik. Az amphoriszkoszt barna lakk csíkok díszítették, az M. Parovics-Pesikan-féle IV. típusba vagy az athéni Agora C csoportjába tartozik, amelyek a Kr. e. 3. század második felére - Kr. e. 2. század elejére datálhatok (PAROVICS-PESIKAN 1974, 110-111, Risz. 95. 1-4; THOMPSON 1934, 368, Fig. 52, C76). Azonban azon az alapon, hogy egy ugyanilyen típusú amphoriszkosz került elő az artyuhovi kurgánban, bosporusi elterjedésük kiszélesíthető időben, egészen a Kr. e. 2. század harmadik negyedéig. így a Karsztovij kurgán katakombáját a 2. század közepére datálhatjuk. A III. 2. csoportba a neapoliszi típusú fibulákat tartalmazó temetkezések kerültek (hutor Proletarszkij 5. kurgán, 5. katakomba, Sevcsenko ásatása 1982, Risz. 10), amelyek korát Szkíta Neapolisz mauzóleumának anyagai alapján pontosíthatjuk. A mauzóleum III., X-XIIE, XIX. sírjában a Parovics4 A temetkezés mellékletei (4. kép 1): 1: vaszabla és zablantdak; 2: vas nyílhegyek; 3: bronzveretek; 4: gyöngy; 5: ezüstcsat; 6: vas lándzsahegy; 7—9: edények; 10: vaskard.