A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái

MFMÉ —StudArch I (1995) 303-324 A KUBÄNY- VIDÉK SZÁRMA TA KATAKOMBÁI MARCSENKO, Ivan Ivanovics Az Észak-Kaukázus vaskori törzseinek etnikai és történeti kérdéseit kutatva a katakombás temetkezési rítus eredetének problematikájában a Kubány-vidék igen fontos szerepet játszik. Hosszú ideig a szarmata kori katakombás kur­gános temetkezéseket foként a Kubány jobb partján elhelyezkedő Zolotoje kladbiscse (Arany temető) kurgánjai képviselték. Éppen ezért ezek kerültek a kutatók figyelmének középpontjába. A Kubány-vidék szarmata anyagainak tanul­mányozására és értelmezésére elsőként N. I. Vcsze­lovszkij tett kísérletet. 1902-ben a XII. Régészeti Kongresszuson előadást tartott, amelyben ismertette ásatásainak eredményeit. A temetkezési szokások alapján két lelőhely csoportot választott szét: a kata­kombásokat és az aknasírosokat. Ugyanekkor datálta is a sírokat. A római import nagy mennyisége alapján a katakombás sírokat római temetkezéseknek tartotta (VESZELOVSZKIJ 1905,350-370). A. A. Szpicin hama­rosan korrigálta ezt a fura tévedést, s a Zolotoje klad­biscse alánokkal való azonosítását javasolta (SZPICIN 1909,69-97). M. I. Rosztovcev alapos elemzés alá vette a Zo­lotoje kladbiscse és a Zubov-Vozdvizsenszkaja cso­port anyagait. Bizonyítékokkal támogatva mutatta be ezeknek a lelőhelyeknek a szarmata voltát és egy kultúrához tartozónak vélte mindkét csoportot. Alá­támasztotta a datálásukat is: Kr. e. 2. - Kr. u. 2. szá­zad (ROSZTOVCEV 1925). Rosztovcev monográfiája nagy hatással volt a későbbi kutató nemzedékekre, akik a művet a Kubány-vidéki szarmata régiségek el­sőrendű forrásának tekintették. Ez sokban meg­magyarázza a különbségeket az egyes leletegyüt­tesek datálásában, valamint a Zolotoje kladbiscse et­nikai meghatározásában, mivel ez utóbbit gyakran összemosták a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoporttal. Csaknem egy negyedszázadon keresztül a Ku­bány-vidék szarmata emlékei nem vonzották a kutató­kat, mivel a 30-as, 40-es években a figyelem közép­pontjában a helyi meót kultúra, valamint a Tamány­félsziget antik lelőhelyeinek tanulmányozása állt. A Kubány-vidéki szarmata kutatás új szakaszát K. F. Szmirnov 1952-ben napvilágot látott cikke je­lentette. Ezt a munkát úgy kell tekintetünk, mind a régió nomád kultúráinak tanulmányozására javasolt, tudományosan alátámasztott programot. K. F. Szmir­nov elsőként hozta összefüggésbe a Zubov-Vozdvi­zsenszkaja csoport aknasírjait a szirákokkal, s lelet­együtteseiket a „Zubov-Vozdvizsenszkaja típusba" sorolta (ezt a fogalmat használjuk ma is). Ezen túl megjelölte a szirákok és meótok etnikai közeledésé­nek fó fejlődési vonalát, hangsúlyozva a meót kultú­ra hatását a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoport temet­kezéseiben. Itt arra a következtetésre jutott, hogy a Zolotoje kladbiscse katakombái alán eredetűek és összefüggésben állnak az Észak-Kaspi-vidék lelőhe­lyeivel (SZMIRNOV 1952, 3-18). Ily módon K. F. Szmirnov lett a szülőatyja a közép-Kubány-vidéki kurgánok szirák-alán erede­téről szóló hipotézisnek. Fő állításai a mai napig is érvényesek. A későbbiekben a hipotézist egy sor ku­tató támasztotta alá. A szóban forgó emlékek szar­mata-alán jellegének leginkább következetes híve V. B. Vinogradov. A régészeti anyag és az írott források alapján egy sor tanulmányában ő rajzolta meg a legteljesebben az észak-kaukázusi szirák szövetség etnopolitikai történetét (VINOGRADOV 1963, 1965). Koncepciójának gyenge pontja a Kubány-vidék, mivel a fö régészeti forrást a forradalom előtti ása­tásokból származó anyag jelentette. Ezért a koncep­ció fo pontjait nem támasztották alá a régészeti ada­tok: a szarmaták itteni megjelenésének ideje, a szirák

Next

/
Thumbnails
Contents