A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori kerámia a szegedi várból

MFMÉ — StudArch I (1995) 291-300 KÉSŐ KÖZÉPKORI KERÁMIA A SZEGEDI VÁRBÓL PUSZTAI Tamás Az 1878 és 1881 közötti években Szeged városa lebontatta az Alföld egyik legjelentősebb középkori eredetű műemlékét, a szegedi várat. A bontás során előkerült régészeti leletekről jóformán semmit sem tudunk. Kováts István építésznek, valamint Lechner Lajos miniszteri tanácsosnak — a város árvíz utáni újjáépítőjének — köszönhetjük, hogy — az érméktől eltekintve — mintegy száz, a várból származó régiség a szegedi múzeumba került. Előkerülésük körülményeiről a leltárkönyv néhány mondatos leírásán kívül Kováts István Szegedi régiségek című — a várat a Tiszában álló körbástyával összekötő fal bontása után, 1876 és 1880 között készült — munkájából szerezhetünk tudomást (HORVÁTH-ZOMBORI 1986). Ezek szerint a várfal bontása és a csatornaépítés alkalmával előkerült leleteket Lechner Lajos miniszteri tanácsoshoz szolgáltatták be. További útjuk a város polgármesteréhez vezetett, aki a múzeumnak adta át a tárgyakat, melynek leltárkönyvébe az 1884/93-149. leltári számon jegyeztettek be. Dolgozatomban a várbontás alkalmával összegyűjtött és múzeumba került kerámiatárgyakat ismertetem.

1 Talpas tálak töredékei: 1. Vörös anyagú, finoman iszapolt, gyorskorongon készült, jól égetett tál talptöredéke. Belsejét világoszöld színű mázzal vonták be. Az edény oldalát — a máz alatt, foltokban — fehér engób fedi. Külső felületén égésnyomok láthatók. Tá.: 8 cm, ma.: 3,5 cm, ltsz.: 136/1884 (1. kép 1). 2. Vörös anyagú, finoman iszapolt, gyorskorongon készült, jól égetett tál talptöredéke. Belső oldalát barna alapon sárgásbarna foltos máz fedi. Tá.: 1)2 cm, ma.: 2 cm, ltsz.: 136/1884 (1. kép 2). 3. Vörös anyagú, finoman iszapolt, gyorskorongon készült, jól égetett, vékony falú, alacsony, gyűrűs talpon álló, félgömb testű tál talp- és oldaltöredéke. Belső felülete és kívül a perem fölső széle világoszöld mázas. A tál külső oldalán, foltokban engób nyomai látszanak. Tá.: 4,6 cm, pá.: kb. 10 cm, ma.: 5,5 cm, ltsz.: 139/1884(1. kép 3). Kiöntőcsöves korsó: Vörös anyagú, finoman iszapolt, gyorskorongon készült, jól égetett, kiöntőcsöves korsó. Nyaka, füle és kiöntőcsöve hiányos. Kiöntőcsövén és annak tövében sötétzöld máz, talpán pedig a huzal nyomai látszanak, mellyel a korongról levágták. Tá.: 5,8 cm, ma.: 10,5 cm, ltsz.: 140/1884 (1. kép4). Nyeles fazék töredéke: Fehér, finom homokos anyagú, gyorskorongon készült, hengeres alakú, belül üres, jól égetett fazéknyél. Tövének jobb és bal oldalán egy-egy ujjbenyomás, megvastagodó végén párhuzamosan futó, bekarcolt körök díszítik. Felületén foltokban zöld máz nyomai láthatók. FI.: 11 cm, ltsz.: 124/1884 (1. kép 5). Fedő: Vörös, homokos anyagú, gyorskorongon készült, jól égetett, kisméretű fedő. Átm.: 7,2 cm, ma.: 4,1 cm, ltsz.: 137/1884(1. kép 6). Kályhaszem töredékek: 1. Téglapiros, finom homokkal soványított, jól égetett, lapos, tányérka alakú kályhaszem. Belül, kör alakban ujjbenyomásokkal díszített. Alsó részén a huzal nyomai látszanak, mellyel a korongról levágták. Tá.: 8,5 cm, pá.: 9,2 cm, ma.: 1,6 cm, ltsz.: 135/1884 (1. kép 7). 2. Téglapiros, finom homokkal soványított, jól égetett, lapos, tányérka alakú kályhaszem. Pereme hornyolt. Belül, kör alakban elhelyezkedő ujjbenyomásokkal díszített. Tá.: 8,6 cm, pá.: 9)1 cm, ma.: 1,8 cm, ltsz.: 135/1884 (1. kép 8). 3. Téglapiros, finom homokkal soványított, jól égetett, lapos, tányérka alakú kályhaszem. Belül, két koncentrikus körben négyszögekből, illetve háromszögekből álló, bepecsételt múrta fut végig. Tá.: 7 cm, pá.: 9,2 cm, ma.: 1,7 cm, ltsz.: 135/1884 (2. kép 1). 4. Téglapiros, finom homokos anyagú, jól égetett, lapos, tányérka alakú kályliaszem. Belül, kör alakban elhelyezkedő ujjbenyomkodásokkal díszített. Alsó részén a huzal nyomai látszanak, mellyel a korongról levágták. Tá.: 9^ cm, pá.: 11,2 cm, ma.: 3,5 cm, ltsz.: 135/1884 (2. kép ; Köszönetet mondok Dr. Trogmayer Ottónak, hogy engedélyezte számomra a leletanyag bemutatását.