A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZALONTAI Csaba: Avar kori lelőhelyek és leletek Mindszentről

soványított, durva felületű, kézzel formált cserepeket találtunk A durva kivitelű edénytöredékek között volt két vörös színű, amelyek felületén négyzet alakú bepecsételt minta látható (10. kép 1). A lelőhelyen a késő avar leletek mellett Árpád-kori és bronzkori kerámiatöredékeket is találtunk. 3. A 10. lelőhelytől nyugatra, attól mintegy 30-50 méterre helyezkedett el egy másik É-D irányú dombháton. A cserepek között főleg kézzel formált, homokkal és kaviccsal soványított, szürkére és barnára égett, durva oldaltöredékekeket találtunk. Ezek keltezését megkönnyíti egy kézzel formált edény oldal­töredéke, melyen párhuzamos vonalkötegek között hullámvo­naldísz látható (10. kép 2). 4. A város déli határa mentén, a Mártélyra vezető országút nyugati oldalán fekvő Fűztelep körül nagy kiterjedésű település nyomait találtuk meg. Elsősorban szarmata és bronzkori csere­peket találtunk, de néhány hullámvonaldíszes töredék az ava­rokhoz köthető. 5. A várostól északra, a KurcaoIdáiban, a Barna I. és a Nagy-tanya egykori helyén helyezkedik el a lelőhely. Azon a ponton feksznc, ahol a Kurcának a szabályozás előtti tiszai tor­kolata volt A Kurca bal partján emelkedő, mintegy 2 méter ma­gas partvonalon É-D irányban helyezkedik el, kb. 150-200x100 méteres területen. Az őskori leletek mellett néhány, kézzel for­mált, avar kori edénytöredéket is találtunk. 6. A Kurca bal parti, 3 méter magas partvonalán fekszik a lelőhely, mintegy 250x150 méteres területen. Közepes, egyen­letes sűrűségű lelőhelyen késő bronzkori és Árpád-kori csere­peket és állati, illetve emberi csontokat és egy csontból készült bogozót is találtunk (10. kép 5). 7. A szegvári országút keleti oldalán, közvetlenül a mind­szent-szegvári határ mellett, egy enyhe partos oldalban, É-D irányú, mintegy 200x80 méteres kiterjedésű telepet találtunk. A területen homokkal és zúzalékkal soványított, kézzel formált, barna és sötétbarnafazekak oldal- és ívelt nyaktöredékeit, és egy bikónikus, hullámvonaldíszes orsógombot találtunk (10. kép 3­4). A lelőhely a késő avar korra tehető. ÖSSZEFOGLALÁS' A részletes sírleírások és sírrajzok.hiányában a te­metkezési szokások nem ismertek előttünk. A sírok mélysége általában 80-100 cm között volt, tájolásuk általában ÉNy-DK. A tojásmelléklet hitvilágban gyökerező szokása meglehetősen gyakori az avar kor kései szakaszában. A napjainkban feltárt temetők nagy többségében megtalálhatjuk ezt, és feltehetően a századelő nagy ásatásain csak a megfigyelések hiányossága miatt nem jegyezték fel ezeket. Ugyan­akkor a több tucatnyi tojásmellékletes sír közül egyetlenegyben sem találtak még karcolt díszü to­jásokat. Pedig a hétköznapok és a kultuszok számára is oly fontos tojás nyilvánvalóan nem maradhatot ki a díszítőművészet tárgyai közül. Minden való­színűség szerint, a jó megfigyelés mellett, a körül­mények szerencsés összhangja is hozzájárult ennek a ritka leletnek az előkerüléséhez. A temetkezési szokások között biztos adatunk van a vasalt koporsó használatára. A 16. sírból a késő avar korban általános ácskapocs alakú koporsó­vasalások kerültek elő. Leletanyag A Bozó-tanyán feltárt 14. sír bronzlemezből kivágott, poncolt felületű övgarnitúrája a temető legkorábbi időszakába tartozik. A négyzet alakú, oldalukon félköríves kivágással díszített öweretek megjelenése a késő avar kori, öntött bronz garnitúrák kialakulásának elejére (SSA I.) tehető (ZÁBOJNÍK 1991, Abb. 1; KOVRIG 1963, 128). 79 Az 5. sír hullámvo­78 Mint a századimk első évtizedeiben feltárt lelőhelyek többségének a mindszentieknek is csak hiányosan maradtak fenn az ásatási dokumentációi. Pedig a megmaradt darabok mindenképpen arra utalnak hogy a kor viszonyainak megfelelő módon készítették el a feljegyzéseket. Sajnos azonban az évek során a dokumentáció vagy megsemmisült, vagy pedig úgy elkeveredett, hogy azonosítása szinte lehetetlen. Ennek következtében, a kialakuló kép csakis részleteiben utalhat arra, amit optimális körülmények között, egy többé-kevésbé feltárt temető elemzése adfiat. Nehezíti a helyzetünket, hogy a hiányos dokumentáció mellett a régészeti leletanyag is nagymértékben keveredett. Ez annak a következménye, hogy az 50-es évekig leltározatlan volt az anyag így olyan mértékű keveredési lehetőségnek volt kitéve, amelyet a leltározás során csakis a nagytömegű szórvány fogalmátutk bevezetésével tudtak némiképpen ellensúlyozni. Ezzel megszűnt annak lehetősége, fiogy a temetőt egészként vizsgáljuk a leletegyütteseket elemezzük Azonban a leletanyag és a rendelkezésünkre álló információk közzététele nem hiábavaló. Jellemző erre az állapotra, hogy amikor az 50-es években Csallány Dezső gyakorlatilag teljesen feldolgozta a szentesi múzeum avar törzsanyagát, a Szentes környékén feltárt avar temetők leletei közül 66 gépelt oldalt tett la azoknak a száma, amelyeknek a lelőhelye nem volt kideríthető. A keveredett leletekről sok esetben a legtöbb információt az nyújűiatta Csallánynak, hogy egy adott tárgy milyen dátummal ellátott napilapba volt becsomagolva. 79 Párhuzamai: Abony 33. sír (a lemezes véretekkel díszített övet öntött bronz, címerpajzs alakú csat zárja —ÉBER 1902, 245), Alattyán

Next

/
Thumbnails
Contents