A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
ORMÁNDY János: Granulációs díszítés avar kori tárgyakon. Gúla- ás lemezgömbcsüngős arany fülbevalók
sal díszített (CILINSKÁ 1975,65). Véleménye szerint, a „B" és „C" típus idősebb, és a 7. század közepén zárul a használata. Az „A" típus kezdete 7. század első felére tehető (CILINSKÁ 1975,64-69). Párhuzamait Bóna István keleten találja meg. Véleménye szerint, a szasszanida hatalomváltáskor tűnik fel, és megtalálható a Kárpát-medence avar korával egykorú türk sírokban, valamint számos 6-8. századi közép-ázsiai freskóábrázoláson (BÓNA 1980, 39). Bronzból készült utánzataikat — a szentendrei leletben találhatóval együtt — Garam Éva a 7. század elejére keltezte (GARAM 1972,173). A jutási 116., a Kiszombor-0 2., a páhipusztai valamint a németszentpéteri sírok alapján közép-, illetve belső-ázsiai eredete mellett foglalt állást. Készítésüket az avarok első, illetve második generációjához kötötte (GARAM 1992a, 148-149). Kürti Béla szerint, a típus első példányai szinte kizárólag aranyból készülnek (KÜRTI 1983, 29-30; 1983a 174). Használatuk a 630-as évekig tartó arany bőséggel hozható kapcsolatba (KÜRTI 1990,79). A típus eredete — mint ahogy azt a mervi korsó ábrázolása is bizonyítja — Közép-Ázsiában keresendő. Ezüstből, bronzból készült utánzatait valamennyi társadalmi réteg használta (KÜRTI-LÖRTNCZY 1991,10). A granulációs díszítést elemezve H. Tóth Elvira arra a megállapításrajutott, hogy a nagygömbös típusú fülbevalók a közép avar leletanyagban nem karakterisztikusak, de az ovális csúcsban végződő csüngőjű darabok összekötik a kora és a közép avar kori példányokat. A felül nyitott fülkarika legjobb párhuzamai is a közép avar fülbevalókon találhatóak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,202). Tipológiai alapon a forma a gúlacsüngős fülbevalók alsó tagjából vezethető le. A nagylemezgömbcsüngős fülbevalókon belül a típusok a szétválasztására legkézenfekvőbb a felerősítés (a karika és a gömbcsüngő viszonya) alapján történő felosztás. Ez alapján a nagygömbcsüngős fülbevalók között három típust különíthetünk el, mely csak részben fedi a Zlata Cilinská által felállított típusokat. 17 Egyéb formai jegyek (a felerősítő tag hengeres, vagy gömbtag volta), valamint a díszítés alapján a típusokon belül altípusokat állíthatunk fel. E három típus közül jellemzően kettőben fordul elő a granulációs technika alkalmazása: Kiszombor típus Az ebbe a típusba tartozó fülbevalók nagygömbje a rülkarikára nem közvetlenül van felerősítve, hanem összekötő tagként három vagy négy kisgömb található a fülkarika és a nagygömb között. Két altípusát különböztethetjük meg: Kevermes altípus. A fülkarikához három üreges kisgömbbel csatlakozik a nagygömb. Nemcsak a fülkarika és a gömbök illeszkedésénél találjuk meg a granulációt, hanem megjelenik a nagygömbön is (Káptalantóti-Bodok). 1. Deszk-G 8. sír (CSALLÁNY 1939,126-128) 2. Káptalantóti-Bodok 22. sír (BAKAY 1973,24) 3. Kevermes (JUHÁSZ 1973, 99) 18 Az altípus fülbevalóinak készítése és használata az éremmel keltezett sírok (Kiszombor-0 2. sír, Jutás 116. sír, Phocas solidussal 19 ) alapján a 6. század vége és a 7. század eleje közötti időszakra tehető. További párhuzamot jelent a Törökbálint 2. sír 20 Mauricius Tiberius solidusának utánzata (582-602), valamint e sírnak a szegvár-sápoldalival és a kiszombori sírral párhuzamosítható leletei (KOVRIG 1957, 130). A Szeged-Fehértó-A temető 34. sírjának fülbevalója szintén „P "-füles karddal együtt került elő (MADARAS 1981,3. kép), amely melléklet e típusú fülbe valós sírokban gyakori. A nem granulált darabok azt mutatják, hogy a 6. / 7 A Zlata Cilinská által ,,B" típusba soroltfiilbevalók között találltatjuk azokat a darabokat is, melyeknél a fölkarika és a kisgömbök között megjelenik egy hengeres összekötő tag, valamint az illesztések granulációs díszítésüek (CILINSKÁ 1975, 65). Ezek a felfüggesztésük alapján külön típust képviselnek és az általa ,,C" típusként jelöltek egyik altípusába tartoznak. A felületi díszítettség csak másodlagos formai jegy, mint azt a káptalantóti-bodoki fölbevaló is bizonyítja. Felfüggesztésére jellemző, hogy közvetlen a fölkarikához kapcsolódik a három kisgömb, de a nagygömb felülete granulációval díszített. 18 Listánkon csak a granulált darabokat tüntettükfel. Áttekintésük a tipológiai sor teljessége miatt vált szükségessé. 19 Utóbbi keltező értéke bizonytalan (BÓNA 1982-83,113, 44. j.). 20 Ebben a sírban, formai jegyeit tekintve az altípusba tartozó ezüstfölbevaló volt.
