A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
KISS Attila: Tanulmányok a kora avar kori kunbábonyi vezérsírról
generációs elvnek a Baján dinasztára való alkalmazása esetén abból indulhatunk ki, hogy Baján cca 560-tól uralkodhatott (POHL 1988,496). Ezt az időpontot — feltételesen — úgy is tekinthetjük, hogy ekkor Baján 30 éves lehetett (VÖ. korábban KISS 1991a, 120), s ebben az évben születhetett meg az ,,átlag" Baján-fiú — feltehetően korábban is és feltehetően még később is születhettek fiai, hiszen cca 583-ig uralkodhatott (POHL 1988,496) —, s a 30 éves generációs becslés alapján 590ben születhetett az „átlag Baján-unoka". A kunbábonyi 1. sírban eltemetett férfi 60-70 évet élt (MARCSIK-SZALAI 1992,281), tehát egy feltételezett 590-es születési év esetén a 65 éves (60-70 év) életkorában bekövetkezett halálának időpontja 655-re eshet. Ez az időpont abba az intervallumba esik, amelyiket a kutatás (Garam, Bóna, Werner, Kiss) elfogad. Ez a számítás nyilván a 30 év = 1 generáció becslés mellett az átlagra érvényes, a konkrét esetre így nem alkalmazható. Arra azonban alkalmas, hogy megállapítsuk, a kunbábonyi 1. sírban eltemetett Baján unokájának generációjához tartozhatott, ezzel a Bóna-féle hipotézis első fele (ti. Baján unokája) igaz lehet. A feltételezett 16 vagy 18, esetleg még több Baján unoka közül mindig csak egy lehetett a kagán. „Der Khagan", ohne Attribut gebraucht (wie es auch in den Quellen üblich ist), steht immer für den Awarenherrscher" (POHL 1988,17). A kunbábonyi 1. sírban eltemetett 60-70 éves férfi a leletei alapján feltételezett halálozási évtizedek alapján valóban lehetett egy Baján unoka de a sír leletei alapján semmi esetre sem az egyeduralkodó avar kagán! * * * Összegezve: félek, hogy a régészeti kutatás — bele- metett férfinak nem kellő megalapozottsággal előértve e sorok íróját is — a kunbábonyi 1. sírban elte- legezte, ill. tulajdonította a kagán címet. AZ EMBERTANI ADA TOK TÖRTÉNETI SZEMPONTÚÉRTÉKELÉSE A kunbábonyi 1. sírban egy 60-70 éves korában meghalt bajkáli típusú — a mongoloidok egyik alcsoportja — férfi nyugodott (MARCSIK-SZALAI 1992, 283). A bócsa-kunbábonyi körből — a kunbábonyi sírból származó koponyán kívül — csak egyetlen koponya volt alkalmas vizsgálatra: a Budapest-Csepelen feltárt sírból származó, 45-50 éves korában elhunyt férfi koponyája. Ez a koponya szajáni típusú — a mongoloidok másik alcsoportja — VOlt (NEMESKÉRI 1955,194, LIPTÁK 1983). Nyilván két koponya alapján nem lehet egy népességet megítélni, és — elvben — az azonos, tehát mongol rasszhoz való tartozás lehet a véletlen műve is. Ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy mindkét, veretes kardos férfi koponya típusa jellemző a körülöttük élt népességre is. Mindenféle prekoncepció előtt megnéztem az avar kori népességek antropológiájáról szóló összefoglalást, Lipták Pál monográfiáját (LIPTÁK 1983), ahol az első rátekintésre is kitűnt, hogy a kötetben még nem szereplő kunbábonyi 1. sír mongoloid/bajkáli típusú koponyája nemhogy kiütközne a DunaTisza köz területén megfigyelt/leírt embertani leletek sorából, hanem abba nagyon is beleillik — a maga bajkáli/mongoloid típusával (LIPTÁK 1983, Fig. 7). A Lipták-monográfia térképe (LIPTÁK l983,Fig.7) nem tesz különbséget a kora, közép, és késő avar kori sorozatok között. Mivel kiindulópontom —vizsgálatom tárgya -, a kunbábonyi 1. sír koponyája a mongoloid típusba tartozik, ezért elsősorban a DunaTisza köz területére vonatkozóan — függetlenül a jelenlegi országhatároktól — igyekeztem a teljes mongoloid embertani anyagot összegyűjteni (3-4. táblázat), és a három korszaknak megfelelően rendezni (5. táblázat). Mivel a vizsgált kunbábonyi 1. sír kora avar kori, tehát a késő avar kori sorozatok „visszamenőlegesen" semmit sem bizonyítanak, csak a kora és közép avar kori lelőhelyek esetében tüntettem fel az antropológusok által megvizsgált koponyák esetszámát és a megállapított típusokat — külön a mongoloidokat és külön az europo-mongoloidokat. A kapott eredményeket egy térképen ábrázolva (1. kép 1) a következők voltak megállapíthatók:
