A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SALIGA LÁSZLÓ 1928-1992

SAUG A LÁSZLÓ Nyíregyháza, 1928. október 3. -Szeged, 1992. január24. Saliga László restaurátor 1958. január 1. és 1988. december 31. között dolgozott a Móra Ferenc Múzeumban. Kedves Lackó! Feladtad hát a harcot, melyet évek óta vívtál a betegséggel és önmagáddal. Nem ért bennünket váratlanul halálod, mégis e szomorú ceremónia részeseiként egy kicsit Veled halunk mi is, hiszen az együtt töltött, több mint 30 esztendő életünk egy része, ma már csak emlék, de Nélküled töredék. Nem a hivatal, hanem a barát áll most itt és körülöttem a többi barátok, akik nem felejtik hogyan rmgattad gyerekeinket, mennyi szeretetet adtál nekünk és hitet, hogy nem csak gonoszok vannak a világon. Életed tanulság számunkra, emberségből és tévedésekből, önuralomból és akaratgyengeségből. Életutad mindannyian ismerjük és nevedre nem csak az általad mívesen gondozott múzeumi tárgyak emlékeznek, hanem azok a régészgenerációk, akikbe Te oltottad be a táj szeretetét, a vidék megismerésének tudományát, kilométerek százait poroszkálva és közben türelmesen magyarázva Emlékező szavakkal nem lehet a szomorúságot csillapítani, azért jöttünk ide, hogy a végső tisztességet megadjuk. Búcsúzom Tőled, a barátok, a kollegák, a tanítványok és a múzeum nevében. A Tisza-parti nagy ház előtt a fekete zászló csak holnapig leng, ám bennünk míg élünk ott lesz egy darabja emlékezetedre. Fedetlen fejjel búcsúzunk Tőled, aki mögül eltűnt az angyal a karddal, s elragadott közülünk, a mindeneken győztes halál. Végtelen hosszú a másvilági út, és tudjuk, hogy mindannyiunknak végig kell járni, várni fogsz bennünket s biztos, hogy utolérünk. E világon pedig őrizzük emlékedet, legyen Neked könnyű a föld, nyugodjál békében. TROGMAYER Ottó (Elhangzott 1992. január 24-én, a szegedi református temető ravatalánál.)