A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

BOGOLY József: Ágoston Tudományos kiválóság, történetiség, szegedi egyetem (1921-1930)

meg", a sztreptomicin fölfedezéséért Nobel-díjjal kitüntetett (1952) S. Waksman is hivatkozott 1945-ben.

2

6 Az interkulturális jelleg a szakközleményekben is megjelenik, nyitott tudástranszfer érvényesül, a tudás áramlása nemzetközi és nem egyoldalú folyamat. Aklebelsbergi művelődéspolitikát a nemzeti elszigetelődés fölszámolása jellemezte. Ez a nemzetközi tudományos kapcsolatokat építő koncepció kapcsolódott az európai és tengerentúli hasonló törekvésekhez és fölerősítette az interkulturális érintkezést és a tudományos információcserét. Aki ösztöndíjasként külföldön, vagy egyéb tanulmányúton tanult a másiktól, számíthatott rá, hogy tőle is tanulnak. Tapasztalat és statisztika igazolja, a Nobel-díj odaítélésénél, a szakmai eredmény esetében az volt a döntő, ami angol nyelven jelent meg. A tudomány interkulturális kontextusának távlatában, tudománytörténeti nézőpontból, utólag jól látható Jeney eredményeinek „Nobel-díj közelsége". Az említett három amerikai tudós Nobel-díjas eredményét és Robscheit-Robbins kutatásait készítette elő Jeney Endre: The Influence of Protein-Free Liver - and Spleen - Extracts on the Blood Regeneration and Respiratory Exchange of Anemic Rabbits című tanulmányával, melyet a Columbia Egyetemen (Laboratory Division. Montefiore Hospital. Department of Pathology, New York) Rockefeller-ösztöndíjasként, anémiás nyulakon végzett kísérletei alapján közölt 1927-ben, (The Journal of Experimental Medicine, November 1, 1927, Vol. xlvi. No. 5. pp. 689-698.

).

2

7 A „fehéijementes máj- és lépkivonat hatásvizsgálata a vérképzésben" Jeney számára tudományos elsőbbséget és -Nobel-díj közeli eredményt hozott. Tudományos teljesítménye, szegedi egyetemi oktatói tevékenysége az interkulturális viszonylatok összehasonlító (Intercultural Studies) nézőpontjából figyelmet érdemel. Jeney Endre 1921 és 1934 között volt a szegedi egyetem kutatója, adjunktusa, „baktériumtan"- tárgykörből magántanára (1925), majd az Altalános Kór- és Gyógyszertani Intézet igazgató professzora (1928-1934) és az orvoskar dékánja az 1931/32-es tanévben. Szent-Györgyi Albert Jeney Endre orvoskari dékánsága idején már belelendült a szegedi kutatói-oktatói munkába. VII. SZINERGIA-HATÁSOK. TUDÁSMODELLEK. EGYETEMI KAROK A szegedi egyetemi kutatók, oktatók gondolkodásmódja a húszas-harmincas években modernizálódott. A filozófiai indíttatású „miért?" kérdése után a tudományos kísérletekre alapozó, tapasztalatorientált, gyakorlatiasabb „hogyan?" kérdése egyre inkább előtérbe került. Szinergia-hatások érvényesültek, a szakmai kánonok átalakultak és fúziók jöttek létre az egyes tudományszakok között. A biológiai struktúrák, az organizmusok működésének biokémiai, sejtélettani, molekuláris és biofizikai értelmezése, az élő rendszerek modellezése kísérleteken alapult. Az orvosi kémia, a gyógyszerészet fejlődése lendületet kapott. Az orvosi kar tudástérképén az 1921 és 1930 közötti időszakban a kart reprezentáló tanárok, tudományos kiválóságok: Dávid Lajos, Davida Leó, Davida Jenő, Kiss Ferenc, Lechner Károly, Szabó József, Miskolczy Dezső, Lőte József, Jeney Endre, Rigler Gusztáv, Darányi Gyula, Imre József, Ditrói Gábor, Jancsó Miklós, Veszprémy Dezső, Balogh Ernő, Baló József, Reinbold Béla, Demeter György, Jankovich László, 26 Vö.: JENEY András: Dr. Jeney Endre (1891-1970). Debreceni Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatala, Debrecen, 1998. 27 http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2131312/pdf/689.pdf 58