A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

FÁRI Irén: Szeged Közösségi közlekedésének Fejlődése

SZEGED KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉSÉNEK FEJLŐDÉSE FÁRI IRÉN A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum koordinálásával 2010-ben országos munkaprogram indult a városi közösségi közlekedés múzeumokban föllelhető dokumentumainak katalogizálására. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban több mint kétszáz képeslapot, fényképet és egyéb, főként papír alapú tárgyat digitalizáltunk, melyeken jól nyomon követhető Szeged város tömegközlekedésének fejlődése. Ezekből válogattunk ki és mutatunk be néhány fontos és érdekes darabot. OMNIBUSZ A vasútvonal megnyitása, mint minden városban, Szegeden is nagy mértékben segítette a közösségi közlekedés megindítását. A Pesttel való vasúti összeköttetés 1854. márciusában vált valóra a Kiskunfélegyháza-Szeged vonalszakasz átadásával. Az Osztrák Államvasút Társaság alsóvárosi pályaudvara és a Főtér között a számozott bérkocsik mellett Kukovetz és Habi vállalkozók 1857. március 1-től omnibuszjáratokat indítottak. Két kocsi bonyolította a személyforgalmat a belváros és a Tisza pályaudvar között az 1,7 km hosszú vonalon a vonatok indulásához és érkezéséhez igazodva érintve a belvárosi vendégfogadókat. Nem voltak állandó megállóhelyek, a kocsik az utasok kívánsága szerint álltak meg.

1 A Temesvárig közlekedő vasút a Tiszát Szegednél ívelte át, a korabeli technikai bravúrnak számító híd 1858 végén készült el. 1869 szeptemberében az Alföld-Fiumei Vasúttársaság az Adriai tengerpartig menő vonalán Szegedet érintve Rókuson építette föl pályaudvarát. így Szeged két jelentős vasútvonal csomópontjává vált. A Rókusi állomás azonban messze esett a belvárostól, kövezett út sem vezetett oda. A két vasúttársaság között az átmenő teheráru forgalmat összekötő vágányon bonyolították, ami lassú és nehézkes volt. Ugyanakkor a városi tanács engedélyezte bérkocsik és társaskocsik közlekedését a rókusi vasútállomáshoz. A szegedi omnibuszról nem maradt fönn hiteles ábrázolás, fénykép, vagy tervrajz, annak ellenére, hogy a század végéig állta a versenyt. Az omnibusz közlekedés megindulásának 130. évfordulóján, 1987-ben mégis sajátos színfoltként megjelent a városnéző omnibusz, melyet a Szegedi Közlekedési Vállalat építtetett és üzemeltetett.

2 1 Mivel a szegedi tömegközlekedés története jól földolgozott, csak az összefoglaló műveket említjük: TERHES 1979., TERHES - NAGY 1985., ENGI 2003., 2004. NAGY - ELEK - TERHES 2008. 2 DOMBAI 2007. Nagy István és Vajas József tervei alapján a füzesgyarmati Universal Szövetkezet készítette el a 24 utas befogadására alkalmas, villamos pótkocsira emlékeztető, három ajtós, egyszintes járművet. Végállomása a Somogyi utcában, a Fekete ház előtt volt. Több képeslap és az SzKV által kiadott plakát őrzi az emlékét. 21