A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták és a bolsevikok viszonya az 1918-19-es polgári kísérlet alatt

ge, valamint a háború elejétől vállalt őszinte pacifizmusa miatt kerülhetett, semmint összetett nézetrendszerének feltétlen elfogadása, szellemi örökségének integrálása okán.

1 AZ MSZDP BELSŐ VISZONYAINAK ALAKULÁSA A KÁROLYI-KORMÁNY VÁLSÁGÁIG A forradalom után a hatalmi centrumba került szociáldemokrata párt ereje jelentős mértékben növekedett, a párt taglétszáma jelentős gyarapodásnak indult. A bővülés elsősorban a hatalom irányításába került párt impozáns szervezettségének következménye volt. A párt megnövekedett hatalma, népszerűsége toborzás nélkül is ezreket késztetett a csatlakozásra. A korábban még szervezetlen munkások mellett más társadalmi rétegekből, elsősorban a kispolgárság köréből is nagy számban csatlakoztak a párthoz, ennek megfelelően a 712 437 főnyi tagállományon belül az ipari munkásság és a bányászok aránya 44,6%-ra csökkent.

2 A koncepciókban már 1917-18 fordulóján megjelent, hogy a pártot a „dolgozó nép" pártjává kell szélesíteni, azaz a nem munkások felé is nyitni kell, ezzel párhuzamosan pedig biztosítani kell az újonnan csatlakozók politikai-elméleti nevelését. Ugyanakkor ilyen mértékű csatlakozási hullámra a legoptimistább becslések, elgondolások sem ragadtattak. Az örömmel fogadott események váratlansága, a felhalmozott feladatok súlya az emlékiratokban már negatívumként jelenik meg.

3 A párt ilyen mértékű és összetételű bővüléséről szólva Garami „tömérdek nem közénk tartozó és lelkileg velünk semmilyen kapcsolatot nem tartó ember" betódulásáról beszélt, amelyet a későbbi bajok, fegyelmezetlenségek, a bolsevikokkal szembeni immunitás hiányának egyik okozójaként emlegetett.

4 Böhm hasonló kritikával élve az iskolázatlan tömegek mértéktelenségéről írt, amely jelenség egyik következményének tekintette a bolsevik .jelszavas demagógia" népszerűségének növekedését.

5 A tömegek politikai nevelése állandó napirendi kérdés volt a mozgalomban, a politikai nevelés fontossága már a januári tömegsztrájk utáni kongresszusi felszólalásokban központi problémaként jelent meg.

6 A megfelelő káderhiány ellenére a hatalmas növekedés miatt agitációs heteket szerveztek, igyekeztek állandósítani a csatlakozók politikai képzését.

7 A várt demokratikus választások közeledtével nyilvánvaló érdek volt, hogy a párt növekvő számú aktív támogatóval rendelkezzen. A párt nyitottsága éppen ezért nem volt véletlen, komoly szinten nem merült fel a párt tagfelvételének szigorítása. A szociáldemokraták a forradalom utáni hónap legfontosabb lépéseinek a demokratikus rend védelmét, konszolidációját tekintették. Ehhez az átalakulást vezénylő 1 Szabó szellemi örökségének megjelenése a KMP-ben az ellenzékiségéből származó a radikálisok körében szerzett általános népszerűsége mellett jelzi, hogy a KMP-n belül a bolsevikok mellett egyéb radikális baloldali csoportok is megtalálhatóak voltak. 2 SÍPOS Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek története Magyarországon. MTA Történettudományi Intézet. Bp. 1997. 123. o. 3 Garami Ernő és Böhm Vilmos is hasonlóképpen látta. 4 GARAMI: Forrongó Magyarország emlékezések és tanulságok. Primusz Kiadó (reprint) é. n. 66. o. 5 BÖHM Vilmos: Két forradalom tüzében. Verlag für kulturpolitik kiadása, München. 1923. Gondolat Kiadó, Gyomaendrőd, 1990 Reprint 93-95.0. 6 Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 4/b. Kossuth Kiadó Bp. 1969. 412., 426-427., 433., 451-452., 7 SIPOS Péter: i. m. 122-123. o. 138