A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

akkor a csapat már készen állott az indulásra. „Az alsótanya alig hallott még olyan lelkesült és igazán szívből jövő éljen vihart, mint amilyen a függetlenségi párt általánosan tisztelt és szeretett jelöltjét üdvözölte." A kampánycsapat, miután Babó „pár rövid szóban" megköszönte a „bizalmat és szeretetet", azonnal indult: „kocsira ültek a választók s elindult a menet az alsótanyai Lengyel-kápolna felé." Az első kocsin Vőneky Pál, aki a szervezőbizottság egyik alelnöke is volt, ült, a másodikon pedig a jelölt. E két kocsi (értsd: lovaskocsi!) után „beláthatatlan kocsisor következett, mely az úton folyton szaporodott, s a Lengyel-kápolna közelében már megközelítette a százat." Az utat éljenzés és nótázás kísérte, s „hazafias, lelkesült hangulat uralta a kedélyeket". A különítmény háromnegyed tízkor érkezett meg a Lengyel-kápolnához, ahol már „tekintélyes tömeg" fogadta az érkezőket. A fogadás részese volt egy 50 fős lovas bandérium is, amely előre jelezte a várakozóknak a jelölt érkezését. Maga a gyűlés, a nagy tömeg miatt szabadban tartatott meg, s Vőneky Pál rövid megnyitójával kezdődött. „[EJlmondta, hogy a függetlenségi párt ősgyűlése Babó Emil dr.-t jelölte ki arra, hogy a jövő országgyűlési időszakban Szeged második választó kerületét a parlament házában képviselje." Utána a jelölt, Babó dr. mondta el programbeszédét. „Szívből jövő szavai páratlan hatást gyakoroltak, néha percekig tartott az éljenzés. Beszédében a tanyai nép jelen helyzetét ecsetelte találó szavakkal, s elmondta, hogy milyen kellene, hogy legyen ez a helyzet, ha nem a Szapáry-kormány adná ki az ordrét." A beszéd több mint egy órás volt. S hogy Thury nemcsak „egyszerű", beszámolóra készülő újságíróként vett részt a kampányban, mi sem mutatja jobban, minthogy ő volt a gyűlés második szónoka. Babó után „Thury Zoltán, lapunk belmunkatársa lépett az emelvényre, s pár szóban azokat a szent célokat vázolta, melyekért a függetlenségi párt küzd. Beszélt Kossuth Lajosról, a legnagyobb magyar hazafiról, ki idegen földön hallgatva várja, hogy mi lesz a Szapáry-kormány legújabb hadicselének, a téli választásoknak eredménye? Rámutatott a zászlóra, melyre Kossuth Lajos (hosszas és szűnni nem akaró éljenzés) elveit írta föl a függetlenségi párt szent meggyőződése, s mellyel küzdve készek vagyunk élni, halni szent célunk érdekében. E zászlót Babó Emil kezébe adta a közbizalom." „Szavait elfojtotta az óriási lelkesültség, amely a jelölt nevére, a közönség soraiban fölharsant." A gyűlést s magát Thuryt is jellemző hazafias retorika, a fölfokozottság még a beszámolón is átjön. S az is bizonyos, Thury itt a jelölt mellett korteskedett, sűrűn élve a „szent" célokra való hivatkozással. A Lengyel-kápolnánál tartott gyűlést Vőneky Pál zárta be, a különítmény pedig a bandérium kíséretében, elindult a következő gyűlésre: „a Kószó-féle tanyára, a földművelő társalgó körébe, hol szintén ezrekre menő polgárság várta" őket. Itt, a Kószó-féle tanyánál a „gazdakör saját zászlaja alatt vonult ki" Babó újabb programbeszédének meghallgatására. A koreográfia itt ugyanaz volt, mint az előbbiekben, csak némileg szűkítve. S a programbeszéd után itt is újra Thury következett: Babó után „Thury Zoltán beszélt pár szót, s ezután gyorsan kocsira ült a választó közönség, hogy még naplemente előtt elérhesse Szent-Mihálytelket, a függetlenségi párt egyik legerősebb várát." A szentrmihálytelkiek „szép látványt nyújtó bandériumot" küldtek a különítmény elé, s ez a bandérium kísérte be Babóékat az újabb gyűlés színhelyére. „Itt a község végén álló nagyvendéglőben 85