A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

A díszvacsorára való meghívás, nem kétséges, nem pusztán az újságírónak szólt, még csak nem is az intézettel már régebbről munkakapcsolatba került írónak. A meghívás nyüvánvalóan a helyi, polgárias jellegű társadalmi elitbe való befogadás gesztusa is volt, s mint üyen, Thury szegedi beilleszkedésének is jelzése. 9 Éppen ezért némüeg váratlannak kell tartanunk, hogy Thury 1892. októberében elhagyta Szegedet és a Szegedi Naplót, s Pécsre költözött: a Pécsi Napló segédszerkesztője lett. Miért váltott? Ő maga erről egyik, 1893. január 5-én írott levelében így adott számot: „Pécsett vagyok már, ez a harmadik hónapja [...]. Fizetésem 65 forint, nyomorgok belőle, a titulusért hagytam ott a 70 frt-os szegedi állást. Ami kis tehetségem van, azt itt elforgácsolom tárca, vezércikk és minden egyéb [...] írására.".

5

6 Nincs okunk kétségbe vonni szavait. Lehetséges, hogy csakugyan így van, s pusztán a „titulusért", azaz hiúsági okokból hozta meg döntését. Mégis fölmerül egy mellékszempont. Engel Adolf, aki a Susanne kiadását tető alá hozta, rokoni kapcsolatban állott a Pécsi Napló kiadójával, Engel Lajossal (aki később, 1896-tól éppen a Szegedi Napló „gazdája", kiadója lesz!), s ő alighanem nagyobb hatáskört is ígért a fiatal, de tehetségét már bizonyító író-újságírónak. Akárhogy is van azonban, tény, Szeged nem tudta megtartani Thuryt, ám Pécs is csak rövid, ideiglenes állomásnak bizonyult. Thury, már hamarosan, Budapesten, fővárosi lap szerkesztőségében találta meg helyét. 10 Thury nem Szegeden, hanem már Budapesten, az 1890-es években lett jelentős író. írói súlyának küencvenes-évekbeli jelentékeny megnövekedését jól mutatja a Nyugat majdani legendás szerkesztőjének, az akkor még fiatal kritikusnak, Osvát Ernőnek Thuryról megfogalmazott véleménye. A Magyar Kritika 1898. augusztus 1-i számában megjelent kritikája (mellesleg: a szakirodalom szerint Osvát egyik legjobb írása) kimondja: „a méla akkordok költője: Thury Zoltán. A megfigyelések mámorosai között — egy, aki tisztán lát. Nem merül alá a részletek tengerében, a habszerű hangulatok rajzában; a nagy vonásokat, a nagy szimptómákat, az idő nagy jeleit figyeli."

5

7 S hogy itt már egy modern írót jellemez, jól jelzi az a diagnózis, amelyet Osvát a címszereplőről ad: „Kiindul az elégedetlenségből, végződik a meghasonlottságban. [...] Ezért öli meg magát Ulbrich főhadnagy — ezért nem lett belőle kapitány. Az ő sajátos belvilága, és az a vüág, amelyet az érzékei pre56 REJTŐ 1953. 315. A pécsi időszakról lásd: KOLTA Ferenc: Thury Zoltán a Pécsi Naplónál. = A Pécsi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1957. Pécs, 1957. 159-172. 57 OSVÁT Ernő: Thury Zoltán: Ulbrich főhadnagy és egyéb elbeszélések. = Magyar Kritika, 1898. aug. 1. 334-335. 94