A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

Thurynak az újságírók szokásos aktivitásánál nagyobb közéleti szerepvállalását mutatja, hogy hónapokkal később akkor is ott volt Babó Emil kíséretében, amikor az új képviselő alsótanyai választóihoz látogatott el.

5

2 Az úticél ekkor (1892. jún. 12.) a választási kampányból már ismeretes Lengyel-kápolna volt. A látogatásra, mint a Napló Babó Emil választói között című, június 14-i beszámolójából tudható, június 12-én, vasárnap került sor. Különösebb tétje most nem volt az alsótanyai kirándulásnak, a látogatás „csak" képviselő és választói kapcsolatának érzelmi megerősítését szolgálta. Ám történeti-szociológiai szempontból, mint a politikai antropológia eszközeivel is elemezhető fejleménynek, ennek az útnak is számos érdekessége figyelhető meg. Babó és csapata most is az alsóvárosi népkörből indult, lovaskocsikon. Vele ment a párt helyi elnöke, Polczner Jenő, s az alsóvárosi népkör elnöke, Vőneky Pál is. „A kocsik zászlókkal, a lovak nemzetiszínű szalagokkal voltak fölékesítve, s vége-hossza nem volt az éljenzésnek s a hazafias nótáknak." A kocsik száma a kifelé vezető úton folyamatosan nőtt. Az úgynevezett Jakusköz elején pedig ötven lovasból álló bandérium köszöntötte az érkezőket. Majd, amikor a menet folytatta útját, a bandérium „válogatott szép lovait táncoltatva büszkén haladt a kocsisor élén". Vezetőjük afféle forgalomirányító is volt, ügyelve a rend fönntartására. A Lengyel-kápolnánál, nyitásként, istentiszteletet tartottak, Hricsovszki Timót ferences házfőnök és két káplánja celebrálásával. A misét „a kápolna körül, Isten szabad ege alatt több ezerre menő tömeg hallgatta végig". A résztvevők között volt természetesen a képviselő és kísérete is. „A templomi ünnepélyességek befejezése után az összegyülekezett nagy tömeg képviselőjét akarta hallani. Dr. Babó Emil engedett a hangos kívánságnak, s egy rögtönzött pódiumon szép és nagyszabású beszédet tartott a polgársághoz." Beszédében „a politikai helyzetet vázolta", megjósolva, hogy a kormány már a végnapjait éli s közeleg a cél, az elvek megvalósulása. Beszélt a politikai élet bizonyos eseményeiről, a három „nagy halott"-ról: Baross Gáborról, Klapka Györgyről és Teleky Sándor grófról, valamint Ferencz József megkoronázásának évfordulójáról, „...mikor a király nevéhez ért, beszédét félbeszakította a nagy éljenriadal, mely az alkotmányos uralkodó személyének szól a nép ajkain". A függetlenségi pártiságot és a királytiszteletet valahogy össze kellett egyeztetni, az „alkotmányos uralkodó" kliséje nyilván ezt a célt szolgálta. A beszéd másfél óráig tartott. „Az Isten szabad ege alatt magától [!] összeállott gyűlést" ebéd követte az egyik gazda tanyáján. A két nagyszobában és a tágas tornácon hosszú asztalok mellett ebédelt a küldöttség. S a tósztok természetesen itt sem maradhattak el; ez, úgy látszik, a rituálé elengedhetetlen része volt. „Az utolsó fogásnál dr. Babó Emil emelkedett föl székéről, s szép szavakban mondott köszönetet a szíves házigazdának, Nógrádi Mihálynak, ki ilyen magyaros vendégszeretettel fogadta a társaságot. Utána Thury Zoltán köszöntötte föl a párt kitűnő elnökét, Polczner Jenőt, az alsóvárosi népkör elnökét, Vőneky Pált, s akit e két fáradhatatlan munkás vezérlete alatt képviselőjévé sikerült megnyerni[e] a pártnak, dr. Babó Emilt. Hosszú és szűnni nem akaró éljenzés kísérte szavait, és ez a legérthetőbb bizonyítéka annak, hogy a párt e kitűnő két fő-fő munkásának becsülésében mennyire 52 Vö. Babó Em.il választói között. SzN, 1892. jún. 14. 92