A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
beszédet. Tartalmilag csupán két lényeges elem fogható meg: a „nemzeti" függetlenség (önrendelkezés) igénye, ill. a „tanyai polgárok" szociális vágyai. Mindkettő az adott körülmények között eleve elérhetetlen cél volt. így a választási kampány is, az „elvszerű" választás is legföljebb szociálpszichológiai pótcselekvésként, egy valóságos fusztráció nyelvi, retorikai (s nem utolsó sorban) „közösségi" elaborációjaként értelmezhető. Maga a ritus, amelyben ez az elaboráció végbement, kétségkívül diszfunkcionális eredménynek tekinthető: a politikai beszéd kiüresítéséhez járult hozzá. 8 Thury politikai szerepvállalásának történetéhez tartozik, hogy az nem pusztán a választási kampányra korlátozódott. Utóbb is jellemző maradt rá, s aktivitása, jól követhetően, két vonalon mozgott. Egyrészt Thury ezt követően is rendre föltűnt Babó Emil közelében, s részt vállalt az új képviselő nyilvános politikai föllépéseiben. Minden jel szerint továbbra is Babó szűkebb környezetéhez tartozott. Másrészt, s ez lényeges ponton árnyalja „függetlenségi" elveit, szociális kérdések fölszínen tartásában is szerepet vállalt: részt vett pl. az „éhező tótok" melletti karitatív akciókban. (Azaz: „a hazafiasság" körébe nála beletartozott a magyarsággal együtt élő szlovákok szociális problémáinak egyhítésére irányuló erőfeszítés.) Hogy Thury és Babó személyes viszonya a nem-nyilvános térben hogyan alakult: adottre tanácsokat Thury a képviselőnek, s ha igen, milyeneket, nem tudjuk. De az adatszerűen megfogható, hogy a nyilvános térben rendre együtt jelentek meg. A március 15-i ünnepségeken pl. újra együtt léptek föl. 4 6 Mint a Napló A polgárság ünnepe című 15-i híradásából tudjuk, már 14-én este együtt voltak a felsővárosi népkör hazafias estélyén, a Temesváry-féle vendéglőben. Az ünnepélyt „barátságos vacsora" előzte meg, utána pedig hajnalig tartó tánc volt. A vacsora elmaradhatatlan része volt a sok tószt (azaz: beszédekkel megszakított poharazgatás). Előbb a népkör elnöke beszélt, köszöntve Kossuth Lajost, majd: „hosszú és lelkes éljenzés követte beszédét, s minden pohár összecsengett a legnagyobb magyar nevére. Utána Polczner Jenő, a függetlenségi párt elnöke éltette Babó Emilt, Babó a függetlenségi eszmék állandóságáért koccintott, Kulinyi Zsigmond szintén Babót, dr. Kószó István Kossuth Lajost, Thury Zoltán pedig Szeged város polgárságát éltette." (A nevek jelzik, a helyi pártelit szólalt föl itt: jellemzőnek kell tartanunk, hogy közöttük volt Thury is.) Az alsóvárosiak, akik másnap ünnepeltek, még inkább megadták a módját az ünneplésnek. 4 7 A Napló 15-i beharangozója egész napos programot ígért, reggeli kezdéssel, ünnepélyes templomi misével, majd esti, szavalatokkal telezsúfolt ünnepéllyel, képviselői ünnepi beszéddel, társasvacsorával. Az ünnep szegedi programja persze ennél jóval gazdagabb volt, a rókusi népkörben, a Fonyó-féle vendéglőben, Kiss Palcsinál és a 46 Vő. A polgárság ünnepe. SzN, 1892. márc. 15. 47 A márczius 15. ünneplése alsóvároson. SzN, 1892. márc. 15. 89
