A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

légkörbe, amely egyszerre volt helyi adottság, s a helyi teremtő munka eredménye. Mentális teljesítmény. A másik, Thury számára itt kínálkozó önkiteljesítő irodalmi tevékenység, a hagyományos tárcanovella kereteiben való megnyilatkozás négy művével jellemezhető. Ezekre már Juhász Antal fölfigyelt. Szegedi újságíróskodása idején Thurynak „a Szegedi Naplóban négy hosszabb, folytatásos elbeszélése jelent meg: a Márton, A tanár úr, A kőszívű ember háza és a Sybill. Ezt a négy hosszabb szegedi elbeszélést Thury felvette első novelláskönyvébe", a Regénymesékbe (1894) is.

2

3 A Márton a Napló 1891. évi 275., 276., 279. és 282-286. számában jelent meg, A tanár úr az 1892. évi 51., 52. és 54-57. számaiban, A kőszívű ember háza az 1892. évi 154., 155., 157., 158. és 160-166. számaiban, a Sybill pedig az 1892. évi 215. és 217-222. számaiban. A megjelenések időrendjéből következtetve bizonyos, hogy ezek már valóban Szegeden íródtak, s mint ilyenek ezek már Thury szegedi írói korszakát jellemzik. Sajnos, részletező analízisükre itt nincs tér, az elemzés szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, velük kapcsolatban így — frissebb metodikájú és nézőpontú elemzések híján — Juhász Antal cikkéhez kell utalnunk az érdeklődőket. Annyit azonban itt is célszerű leszögezni, hogy ezek a novellák, bár a legmagasabb igényű ekkori Thury szövegek, a kiforratlanság: az átmenetiség és felemásság jegyeit mutatják. íróként Thury Szegeden még nem volt „kész". A tematika bizonyos elemei és egyes részletek persze így is az érett írót előlegezik: ezek már az életmű szegedi hozadékát képezik. De aligha érdektelen, hogy az ezeknél „újságírósabb", csak félig-meddig irodalmi jellegű színes írásai nagyobb mértékben mutatják meg a későbbi, már érett írót, mint a századvégi irodalmi konvenciókban erősebben belekötött novellák. 5 Thury, Szegedre kerülése előtt pár évvel, még színházi ember volt, ahogy egyik programjának műsorfüzete is mondja: „műszavaló-színész"

2

4 — s színházi titkár. Ez az érdeklődés, mint művészi ambíciójának és alkatának egyik jellegzetessége, élete végéig elkísérte, s szegedi periódusában is megmutatkozott. A színház, a színpadi megszólalás Szegeden is vonzotta. Érthető tehát, hogy alkalmankénti itteni színikritikáin túl, mint színpadnak dolgozó szerző is megmutatta magát. A Napló 1891. november 10-i számának Színházi hírek című közleményéből tudható, hogy „ma", azaz 9-én, a színügyi bizottság rendkívüli ülést tartott „és beható tanácskozás tárgyává tette Makó igazgatónak a bérlet ügyében hozzá intézett kérelmét". Emellett, mint ugyané hírből kiderül, volt egy másik, szempontunkból fontosabb tárgya is a színügyi bizottság ülésének: „Thury Zoltánnak, lapunk belmunkatársának »Susanne« című dramolettejét a bizottság is elfogadta előadásra."

2

5 E hírből implicite az is kiderül, Thury ezt megelőzően már tárgyalt verses drámája előadásáról a szegedi színház igazgatójával, Makó Lajossal — aki a 23 JUHÁSZ 1962. 31. 24 REJTŐ 1953. 313. 25 Színházi hírek. SzN, 1891. nov. 10. 79