A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei
Örségbe oldódtak fel. Az akkori temesvári polgármester, Preyer szerint, ez a nemzetőrség a város és a megyei hatóságok felügyelete alatt állott. Ezt a polgárőrséget 1848 október 23-án báró Rukavina hadtestparancsnok megszüntette. A forradalom leverése után később újraszerveződött lövészegylet 1905-ben véglegesen beszüntette tevékenységét és a két pecsétnyomóját, valamint 85 darab díjlövészi táblából álló gyűjteményét, az utolsó fő lövészmesterének Jankovits Miklósnak képét, átadta a Temesvári Múzeumnak. 5 8 Sajnos a rendkívül értékes, festett céltáblák, melyekből ma Magyarország múzeumaiban is kevés található, nem nyerték meg a Temesvári Bánsági Múzeum második világháború utáni vezetőségének, Marius Moga régész igazgatónak tetszését, kinek idején az említett táblákat, csomagolóládaként feldolgozták, illetve egyszerűen eltüzelték. A temesvári polgári lövészegyletnek második pecsétje, a körfelirata szerint 1805-böl származik (11. kép). Hogy miért volt szükség egy második és ugyanakkor teljesen más pecsétnyomó készítésére arra sajnos nem tudunk választ adni. A 29 x 35 mm méretekkel rendelkező nyomólap , akárcsak a 91 mm hosszú nyél vasból készült. A nyomólap szélét levelekből álló öv díszíti, ez után következik a pontokból álló övek közti felirat: „SIGIL DES TEMESWARER BUR: SCHIZEN CORPS * 1805" 5 9 A nyomólap mezejének központjába egy szív alakú pajzsba elhelyezett torony áll, mely első látásra a már ismert vízi toronyhoz hasonlít. A torony bástyáját egy zászló díszíti. A pajzs babérlevelekből álló virág díszen nyugszik, míg a felső részén virágfüzér és e fölött a császári korona áll. A temesvári gyalogos és lovas polgári egységek történetének jelentős eseménye volt az 1844. évi zászlószentelés. Nemcsak azért, mert az október 27-én ünnepélyes keretek között szervezett zászlószentelés alkalmával szervezett lövésznapokra a Bega parti városba összegyűltek az osztrák birodalom legismertebb lövész egyletei, hanem azért is, mert a zászló anya nem volt más, mint a jótékonysági tevékenységeiért, az egész országban nagy tiszteletet örvendő Karolina Auguszta, (1792-1873) I. Ferenc (1768-1835) osztrák császár özvegye. Karolina Auguszta által ajándékozott díszszalagokat, a város katonai parancsnokának, Alexander Franz Csorich von Monte Creto (1772/1847). tábornok felesége tűzte fel a város szerb és német polgáraiból álló egyenruhás egységek zászlaira. 1844 októberében a város polgármestere és ebben a minőségben a gárdák parancsnoka Johann Nepomuk Preyer volt. Preyer legjobb ismerője és monográfusa Radegunde Täuber szerint 6 0 ez alkalommal készülhetett az Preyert, mint a gárda parancsnokát ábrázoló festmény, mely ma Dr. Hugo Homonnay budapesti lakos ( Preyer lányának leszármazottja) tulajdonában van. Az 1844-ben a lovas és gyalogos gárdák felszentelt két zászlót — 1909-ben a városi tanács a Múzeumnak ajándékozta. 6 1 58 TRÉT 1906, 118. 59 A Temesvári Bánsági Múzeum Történelmi Részlege. 60 TÄUBER Radegunde: Johann Nepomuk Preyer- Ein porträt. In: Kulturtagung 2005 Sindelfingen. Stuttgart 2006, 49. 61 TRÉT 3-4/1909, 167-168 és TRÉT 1-2/1910,169. 479
