A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

PÁL József: A szegedi egyházak története 1944-1990

gyeimét is fölhívták rájuk. Ettől kezdve negyedévenként házkutatásokat tartottak náluk, és megfigyelésükbe a környéken lakó embereket is bevonták. Főleg nyugati kapcsolatok iránt érdeklődtek, mivel itt húzódott a szovjet harckocsik útvonala.

2 2 A néhány fiatalból álló csoport rövidesen virágzó közösséggé vált. A balástyai magot egy szélesebb réteg veszi körül (szimpatizánsok, érdeklődők), akik egyetértenek a misszió céljaival, és lehetőség szerint támogatják azt. Ezek közül jó néhányan szegedi lakosok. A misszióhoz ugyanis az egyén lelki érettségétől, pillanatnyi lehetőségeitől függően, különböző mélységben lehet kapcsolódni. A misszió az egyenjogúság alapján tiszteletben tart minden vallást, elfogadja azok írásainak szentségét. A nem hívőkkel is igyekszik együttműködni az emberi tisztesség, a humánum és az erkölcsi gyarapodás terén.

2 3 A 80-as évek közepétől változás következett be a hatóságok magatartásában. A misszió tagjait ezután is szemmel tartották, de a házkutatások elmaradtak. A hatóságok békülékenyebb magatartása megkönnyítette az embereknek a misszió iránti érdeklődését, bár annak tagjai nem végeznek térítő munkát, de rendezvényeikre meghívják a kívül állókat, és elfogadják a meghívást főzőtanfolyamok vezetésére (vegetáriánusok) illetve előadások tartására. Tevékenységük anyagi fedezetét pályázatok, adófelajánlások, előadások, főzőtanfolyamok tiszteletdíjai képezik.

28

4 A Magyar Vaisnava Hindu Misszió — mint láttuk — már a rendszerváltás előtt is szabadon tevékenykedett, bár működését hivatalosan csak jóval később, hagyták jóvá, 1998. decemberében jegyezte be a Csongrád Megyei Bíróság. A tárgyalt időszakban az egyházak Szegeden is nehéz körülmények között tevékenykedtek. Már a koalíciós kormányzatok idején jelentős anyagi veszteségek érték a nagyobb egyházakat: földosztás, kultúrházak kisajátítása, egyesületeik megszüntetése és az előző rendszerben politikai szerepet játszó papok üldözése. Jobb körülmények közé csak egyes kisegyházak kerültek, a nazarénusok visszakapták imaházukat, megszűnt a jehova tanúinak üldözése. A legnehezebb helyzetben az egyházak az 50-es évek első felében éltek, amikor a marxizmus-leninizmust tekintették az egyedül elfogadott eszmerendszernek és megfogalmazódott a vallás, elhalásának tétele, amit az államhatalom adminisztratív eszközökkel igyekezett siettetni. Az egyházak tevékenységét gyakorlatilag a templomok falai közé szorították. Az iskolák államosítása, a hitoktatás fakultatívvá tétele, a vallási egyesületek tüalma jelezte ezt. A legnagyobb üldöztetésnek, hittételeik miatt (fegyverfogás és eskü megtagadása) a nazarénusok és a jehova tanúi voltak kitéve. A nagy egyházak vezetői Szegeden is a rendszerrel együttműködni kész egyének lettek, de az ő tevékenységüket is szigorúan ellenőrizték az Állami Egyházügyi Hivatal révén. 282 Csepke Imre szíves közlése 283 Lásd: Szegedi Extra cikket. 284 Csepke Imre szíves közlése 285 Szegedi Extra idézett cikk 457