A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN Hutter Károly nagykereskedő az első világégés idején, 1915 és 1918 között a Császári és Királyi Szegedi 46. Gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot. A véres harcokban hírnevet szerzett 46-os bakák szerb, román, orosz és olasz harctereken küzdöttek. A háborús időszakból egy Visit Portrait fénykép maradt fent Hutter Károlyról,

13

3 amely a szegedi háziezred erdélyi kiképző-helyén, egy Brassó melletti erdőben készült róla 1915 tavaszán. (69. kép) Zubbonyán nem látható rangjelzés, sem kitüntetés vagy vitézségi érem, bizonyosan nem kapott alapkiképzést sem a nagyszebeni tisztiiskolában. A kereskedés ügyeit ezekben az években a már idős (15. kép) és egyre többet betegeskedő Hutter József igyekezett irányítani 1917. január 30-án bekövetkezett haláláig. A következőkben többször idézzük dr. Hutter Károly kardiológus 2008. szeptember 6-i visszaemlékező levelét: „...Az első világháború vége felé azonban minden összeomlott, Józsi nagybácsi elhalálozott, a Bánát, a Délvidék és még Újszeged is román megszállás alá került. Óriási üzleti területek vesztek el. Nagybecskerek és Kikinda környékén rengeteg sörös és borosüveg-göngyöleg, hordó valamint szállítóláda maradt hátra. A cég nemcsak hogy nem kapta meg a kiszállított áru ellenértékét, de még a göngyölegek árát is ki kellett fizetnie a gyáraknak, mert azok csak bérelve voltak. Sem Szeged városának, sem polgárainak nem volt pénze. Majd jött a francia megszállás..." Ezekben a kaotikus időkben nemcsak a szegedi „Részvény-Serfőződés" göngyölegek sorsa vált ismeretlenné, hanem a megszálló francia csapattestek egységei eltulajdonították a Dreher gyár zombori és óbecsei lerakatának söröshordóit, vagy egyszerűen boroshordóknak használták azokat, amelyek így már sörtárolására alkalmatlanná váltak.

13

4 * A vüágháború múltával az elhalálozott nagybácsi megüresedett lakrészébe Margit asszony nyugdíjas szülei, Myk Lipót (1859-1939) egykori vasúti tiszt (18. kép), nyugalmazott MÁV főfelügyelő (78. kép) és felesége, Marosffy Viola (1869-1949) költöztek. Lipótnak három testvére volt: Ignác, Gyula és Flóra. A katonatiszt Ignác (71. kép), még Magyarországon házasodott, azonban a monarchia szétesése után már Prágában ment nyugdíjba ezredesi rangban. 1920 körül a Myk család több tagja is visszaköltözött Csehországba: így Gyula és fia, a szintén vasúti tiszt Rudolf, valamint Vümos, Myk Lipót másik unokaöccse. (70. kép) „A teljes tönkremenés és az elszigeteltség állapotából csak a húszas évek elején indult el újra fellendülés. Aztán egyre jobb minőségű árut igényeltek a megrendelők, mint pl. a Kass, a Tisza, és olykor a Hági, valamint néhány más jól menő kis étterem, mint a Próféta. Az üzlet újra felfutott. Hutter Károly, a cég új/régi »Főnöke« köztiszteletben álló ember lett. Ugyanakkor bajok is adódtak: ugyanis önálló üzletet próbált 133 A család levél- és fotóarchívumában 134 Szarka Gyula gyűjtő szíves közlése dokumentumiratok alapján, 2010. augusztus 313