A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
T.KNOTIK Márta: Kiss Pál (Palcsi) kocsmáros (1834-1925) és családja
ciója. Az egymással szemben ülő tekintélyes házaspárt karéjban veszi körül az öt gyermek, valamennyien koruknak és rangjuknak megfelelő öltözékben, szép tartással vannak jelen a műtermi környezetben. Középpontban az ekkortájt negyvenes éveiben járó Vankó Borbála és férje az ötvenes éveiben járó Kiss Pál vendéglős. Középen álló nőalak a húsz év körüli elsőszülött Mária, tőle balra a tizenhét év körüli Júlia, jobbra pedig a tizennégy év körüli Emüia áll. A képen baloldalt támaszkodó fiúcska a hetedik gyermekként született tíz év körüli Zoltán, majd jobboldalt a legkisebb leányka a nyolc év körüli Borbála üldögélő alakja zárja a kompozíciót. Vankó Borbála öltözékének felső része visszaköszön egy másik fényképről, amely talán ekkor, de inkább pár évvel később készülhetett róla 90 ugyanebben a műteremben. (1, 4. kép) 1888-ban készült az a hármas női képmás, melynek középső alakja a tizenhét éves Kiss Emmát örökíti meg, ekkor divatos karcsúra fűzött derékban, fejtetőre több sorban elhelyezett hajfonattal. A fénykép Letzter és Keglovich műtermében készült. (2. kép) 1889-ben a kortársnak számító Krikkay Gusztáv könyvében „A polgári bormérő" címmel ír róluk fejezetet. 2 4 Az írás stílusára való tekintettel csak adatokat szemezgetünk belőle. „Kölcsey-utczában terül el a te vígság teleped. Pál gazda fogadja benne a vendéget ... három lánya Emma, Mari, Julcsa, a tűzről pattant szegedi magyar lányok ... Piros arc, ragyogó szem, deli karcsú termet, vendégcsalogató, vendégtartó, igazán marasztaló. Kerek asztalok járják sorban a bormérő helyiséget, ... Pál gazda, nó meg a jó Pálné asszonyság anyagi örömére. ... Helyiség két részre oszlik: előkelőre és köznapira, ebben a két szobában is uralg már a polgári arisztokrácia. Köznapi szobában borozik a hordár, bőgőhordozó, facér pincér és a tényleges állományú pincér, a dologtalan kisiparos, tiszti származású őrmester,... Előkelő szoba: fiskálisok, tanítók, nagyiparosok gyülhelye, borivó arisztokraták közös öröme." 1890. február 13-án így említi az újság: „Kölcsey utcában, a Kis Palcsi-féle vendéglő". 1896, 1898. évi címtárak is a vendéglősök között tartják számon: „Kiss Pál Kölcsey utca 4." Ekkortájt készült az idősödő Kiss Pálról képmás Garai Ignác Somogyi utcai műtermében. 2 5 (5. kép) A vendéglői éveket idézi föl Cserzy Mihály emlékezése 2 6: „Kiss Palcsi bátyánk vendéglője is kedves, családias vendéglő volt a Kölcsey-utcában. A vendégek per 'Palcsi bácsi', ő meg a vendégeket bizalmasan csak 'öcsém'-nek szólította, ha akármekkora köcsögkalap volt is a fején. Kitűnő konyhája és jó szegedi bora volt a fáradhatatlan és ma a 90-ik évében bandukoló vendéglősnek." A vendéglő Szigethy Vümos 2 7 emlékezéséből sem maradhatott ki: „A század végén egész különleges helyiség volt, bejáratával... a régi kis házban Kiss Palcsi ven23 A fénykép Tömörkény Erzsébet ajándéka (ltsz. MFM 83.3.2.), T. KNOTIK 2009. 101. 24 HABERMANN 1992. 167. KRIKKAY Gusztáv: Szegedi fényképek. Szeged, 1889. 370-373. 25 Szegedi Hiradó 1890. febr. 13. Napihírek. WEINMANN Antal: Útmutató. (Milleniumi évkönyv). Szeged, 1896. 153. WEINMANN Antal: Útmutató. Szeged, 1898. 253. A fénykép Tömörkény Erzsébet ajándéka (ltsz.: MFM 83.3.1).T. KNOTIK 2009. 147. 26 CSERZY Mihály: Az öreg Szeged. Szeged, 1922. 42. 27 Sz. SZIGETHY Vilmos: Régi szegedi kocsmák. Szeged, 1988. 78-80. 28
