A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HALMÁGYI Pál: A Pulitzer kultusz Makón (1911-2009)

tenni, és megnevezni azokat, akik valami elítélendőt tettek. Érthető módon, sok magyar érzi úgy manapság, hogy rosszabb gazdasági helyzetben van, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ennek részben az is a magyarázata, hogy húsz évvel ezelőtt sokkal rosszabb helyzetben voltak, de mivel akkoriban a sajtó nem volt szabad, erről nem tudott a társadalom. A kormány által ellenőrzött sajtó állandóan azt harsogta, hogy milyen jól állnak a dolgok és mekkora haladást ért el az ország. Az ennek ellentmondó információkat cenzúrázták. A szabad sajtó természetes jellemzője, hogy megtalálja és bemutassa az elkövetett hibákat; olykor harsányan. Ha egy tízmillió lakosú országban, ahol az embereket sosem jellemezte az optimista világlátás, olyan sajtó nyer teret, amely mer panaszkodni és sötét képet festeni a jelenlegi körülményekről, nem csoda, ha a társadalom nem érzi jól magát. De a magyarok rosszul teszik, ha azt gondolják, hogy csak ők vannak ebben a helyzetben. A nyugat-európai demokráciák polgárai is gyakran szembesülnek olyan írott vagy elektronikus sajtóval, amelyben az objektivitást a párthovatartozás váltja fel. A negatív, szenzációhajhász híreket könnyebben lehet eladni akár az újságos-standokon, akár az éter hullámhosszain. De úgy hiszem, ezt az árat mindannyian készek vagyunk megfizetni, noha tudjuk, hogy sokat lehetne még javítani a médiumok minőségén, objektivitásán és ismeretterjesztő értékén. De ez mindig is így volt, és felétlenül igaz az Egyesült Államok újságírására. A 19. század kezdetétől a 20. század elejéig az amerikai újságok a politikai pártok szószólói voltak. Nem emlékezteti ez Önöket valamire? Pulitzer volt az, aki forradalmasította az amerikai sajtót, bemutatván, hogy az újságírói normák hiánya és a fizetett pártszimpátia hogyan váltható fel a tanult hivatás rangjára emelkedett újságírással. Pulitzer úgy gondolta, hogy az újságírás társadalmi megbecsülése növekedni fog, miként más, a közérdek szempontjából sokkal kevésbé fontos szakmáké növekedett. 1904-ben Pulitzer ezt a forradalmi hatású nyilatkozatot vetette papírra a Nort American Review-ban: Csakis a legnemesebb ideálok, a jó iránti elkötelezettség, a problémák pontos ismerete és a morális felelősség őszinte átérzése mentheti meg a sajtót attól, hogy üzleti érdekek kiszolgálójává váljon és a köz javával ellentétes, önző célokért dolgozzon. De Pulitzer nem pusztán idealista reformer, hanem kitűnő üzletember és kereskedő is volt egyben. Ahogy Paul Weaver írta a News And The Culture Of lying című művében: Pulitzernek nemcsak az az érdeme, hogy leválasztotta a sajtót a politikai pártokról, hanem az is, hogy kiemelte az eseményeket a hivatalos kontextusukból és olyan, drámai és meghökkentő történetekbe ágyazta őket, amelyek iránt óriási volt az érdeklődés. Gonosztevőkről és hősökről írt. Történeteinek volt eleje és közepe, volt bennük fordulópont és végkifejlet is. Röviden összegezve, Pulitzer azzal a tratégiával hódította meg az olvasókat, hogy olyan új stílust teremtett meg, amely azonnal felkeltette az olvasók érdeklődését és azt az érzést ébresztette bennük, hogy az egész világ figyeli az eseményeket. Vagy ahogyan egy író 1990-ben megfogalmazta: Pulitzer József New Yorkja, amelyet a fogyasztási javak iránti lelkesedést és a különböző szórakozási formákat érzékletesen ábrázoló képekkel jellemzett, különösen a város főként bevándorlókból álló munkásosztálya találta vonzónak. Olyan újságot csinált, ami a fogyasztás kultúráját reklámozta. Pulitzer tehát nemcsak egyszerűen újságot adott el, hanem olyan lapot terjesztett, ami egy életformát népszerűsített. 228