A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
SUBA János: A trianoni magyar román határszakasz határjeleinek története 1921-1940
Mivel a magyar kövek jóval erősebbek voltak a románokénál, végül a románok vették meg a felesleges hátra maradt magyar köveket. Sőt 242 db. megmaradt határkövet a Budapesti szabadkikötő kormánybiztossága 30 000 K.-ért darabját átvette. 2 4 4. A HATÁRJELEK ELHELYEZÉSE 4.1. Az ideiglenes határkitűzés (kikarózás) A műszaki utasítás előírta, hogy a határvonalat l-l méteres (2 m szélességben) sávban megtisztították, és minden művelés alól kivonták. A határmegállapító bizottság kijelölte az egyes szakaszokban a határvonalat. A kijelölés az 1:2880 méretarányú térképen, illetve határvázlatokon történt és e vonalról részletes leírást adott a bizottság műszaki csoportjának. E leírás kézhezvétele után az első feladatuk a már megszavazott határvonalrészeknek takarókkal való megjelölése volt. 2 5 A határkarók hossza 1,20 cm. felső végük 0,10-0,15 cm. volt, és 70 cm-re voltak a földbe beverve Felső lapos végükön a beverés után a szakasz betűjelével és sorszámával látták el. A számozás minden szakaszban délről kezdődött. A karók számai, legyen az egész, vagy tört szám a helyükbe kerülő határkövek számai is voltak. Az egyik érdekelt fél ellenőrzi a másik fél által történő kikarózást. A lehelyezet karók helyzetét egy méter távolságban kereszt alakban elhelyezett lyukak ásásával biztosították. A kikarózást végző csoport állománya: egy segédmérnök és három segédmunkás, egy lovasszekér, és a karók elhelyezésére szükséges szerszámok. A kijelölésnek szigorúan a kiadott utasításoknak megfelelően kellett történnie. A kijelölés után a bizottság tagjai bejárták a határszakaszt, és megvizsgálták az ideiglenes kitűzést, hogy az valóban megfelel- e a megállapított határvonalnak, továbbá a kiadott műszaki utasításoknak. A megbízottak a vizsgálat lefolyásáról, a vizsgálat során felmerült észrevételekről, az esetleges javításokról, egyes kérdésekről jegyzőkönyvet vettek fel, és azt a bizottsághoz beterjesztették. Hogy ez mennyire így volt, bizonyítja egy incidens is. Walter Emil miniszteri tanácsos — aki a trianoni békeszerződés által kettészelt árvízmentesítő társulatok likvidácíójára kiküldött magyar bizottság vezetője volt. — jelentette, hogy Meunier tábornok „...ma leszúrt határcölöpöket, rövid idő múlva — amiként azt magam is láttam Ant községnél- 3-4 méterrel odább helyezteti ugyanazon határvonal mentén. 2 7..." Az igazoló jelentésből kiderül, hogy Ant község közelében a román mérnök a poligon pontokat túl sűrűn helyezte el. Ezt a magyar delegáció kifogásolta, miután minden cövek helyére egy határkő 24 3646/1925. OL. K. 478. 25 SUBA János: Trianoni országhatár kitűzésének politikai és technikai kérdései. In: „Háború, Forradalom, Trianon „ Rendvédelem-történeti ßzetek IV./5. szám (Szerk: ÚJHELYI Gabriella). Budapest 1994. 61-64. p. 26 Műszaki utasítás OL. K. 51. 27 4405/Pol.-1923. átirat a HMK-nak OL. K. 478. 156
