A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
SLPOS József: A 48-as Kisgazda-, Földmives és Polgári Párt megalakulása
sem volt semmi okuk arra." Szerinte tények fogják bizonyítani, hogy Bethlen és párthíveinek Kisgazdapártba való belépése a „kisgazdapárt megerősítését jelenti." 1 6 A parasztvezér nyilatkozatának részben ellentmondott az, hogy a Szózat szerint az új pártra „illetések helyen" még a következőket mondták: az Egységes Pártból való kiválás annak „erejét és kilátásait nem érinti," de programjának megvalósítási gyorsaságát csökkentik. Ehhez hozzátették: az új párt programja „nem olyan, amely egy guvernamentális párt programjául szolgálhatna, mert olyan ígéreteket tartalmaz, amelyeket csak ellenzéki párt ígérhet, amelyet később nem is kell, de nem is lehet megvalósítani." Ez is azt bizonyítja — mondta az illetékes, — hogy a kiválás nem tárgyi okok miatt történt, hanem „legnagyobbrészt ki nem elégített személyi ambíciók fejleménye." A kilépők azonban ezt is elhamarkodták, — mondta — mert az egységes pártban „komoly megfontolás tárgya volt az, hogy az új párt értékesebb elemeit, akik az egységes pártnak tényleg tagjai is voltak, mandátumhoz juttassák." Itt a nyilatkozó rámutatott arra a részigazságra, hogy az új párt volt képviselő tagjai közül néhányan, már akkor kiléptek a Kisgazdapártból, amikor az még nem is bővítette ki címét a polgári jelzővel. Tehát ők az egységes pártnak nem is voltak a tagjai. A nyilatkozatot adó, — aki nem volt más, mint Gömbös Gyula, az egységes párt ügyvezető alelnöke — hangsúlyozta, hogy az új pártnak azért sem lesz gyakorlati eredménye, mert akikre támaszkodni akarnak, tehát a kis- és középparasztságra azok „megingathatatlanul tömörülnek Nagyatádi Szabó István személye és politikája körül. Ezeknek igazi vezére Nagyatádi Szabó István volt és ma is az." 1 7 A Kisgazda, amely még ekkor is az Országos Kisgazda-és Földmivespárt hivatalos hetilapja felirattal jelent meg és melynek lapvezére Nagyatádi Szabó István volt, április 23-án A turáni átok c. vezércikkben foglalkozott a 48-as Kisgazdapárt megalakításával. Azzal — írták — „újabb kísérlet történt (...) a nagyatádi Szabó István-féle Kisgazdapárt gyengítésére." Ezért is elhibázott és elhamarkodott lépésnek tekintették a új párt megalakítását. Vitatták azt az állításukat, hogy az Egységes Párt a Kisgazdapárt programjának megsemmisítésére törekszik. Azt az állításukat pedig, hogy ennek jele a vidéki nyüt szavazások bevezetése, azzal magyarázták, hogy annak oka az ellenzék februári obstrukciója volt, mert azzal megakadályozták a törvénytervezet letárgyalását, amit pedig — annak titkosságával együtt — a nemzetgyűlés és a Kisgazdapárt többsége megszavazott volna. Hangsúlyozták, hogy ezután a „miniszterelnök a saját felelősségére a nyílt szavazást rendelte el." Ha pedig az Egységes Párt nem fogja betartani a Kisgazdapárt programját, — írták — akkor még mindig meglesz rá a mód és lehetőség, hogy a parasztvezérrel együtt ellenzékbe menjenek. Úgy látták, hogy addig azonban Nagyatádi Szabó, Mayer János és az Egységes Pártban lévő kisgazda képviselők, „a nép és az ország érdekében sokkal sikeresebben dolgozhatnak ott a kormányzópártban és a kormányban, mintha az ellenzék padjain ülnének." E gondolatmenetben sok igazság volt! 1 8 16 Szózat, 1922. IV. 12. és a Kisgazda, 1922. IV. 23. 17 Szózat, 1922. IV. 13. 2. p. 18 A Kisgazda, 1922. IV. 23. 1-2. p. 141
