A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
A küldöttek a programot támogatták, 4 8 ám a polgári pártokkal való együttműködés kérdésében vita alakult ki. A problémával foglalkozó jelentős munkák egy része a baloldali szociáldemokraták előretörésének, a baloldali ellenzék egységes, szervezett fellépésének értékelték a küldöttek egy részének idegenkedését a polgári pártokkal való együttműködés Kunfi által felvázolt elképzelésétől. 4 9 E magyarázatok alapja Landler módosító indítványának, Pogány munkástanácsok felállítását kitűző indítványának és a Zádor Pál által benyújtott határozati javaslatnak az értelmezése. Landler módosító indítványa mely végül bekerült az elfogadott kiáltványban, s melyet a legtöbb küldött támogatott, nem jelentett radikális változtatást az eredetihez képest, lényegében pontosította azt: „de ha koncedálom is, hogy a mai proletár forradalmi erők nem elégségesek — azzal amit én indítványozok, nem zártam ki a lehetőségét annak, hogy más progresszív irányú elemek és pártok csatlakozhassanak és segíthessenek bennünket ennek a programnak megvalósításában. [...] a szociáldemokrata párt egész programja ez, amely a maga erejével képes és akar küzdeni, szívesen vesz támogatást mások részéről is, de nem keresi azt, nem kínálkozik föl és nem szállítja magát.". 5 0 Landler lényegében Kunfinak azt a kitételét támadta meg, hogy „hiba volna az is, ha nem támogatná" a polgári pártokat. Az 1918-as év eseményei egyértelműen felerősítették a munkásság képviselőiben a bizalmatlanságot a parlamenti pártok felé, ennek a bizalmatlanságnak az egyik eredménye a kongresszusi vita. A vezetéstől eltérő vélemény mögött azt a motivációt láthatjuk, mely a polgári pártokhoz való ambivalens viszonyt jellemezte. A párt tagjai egyértelműen ki akarták zárni annak az esélyét, hogy valamiféle újabb sikertelen blokkpolitika valósulhasson meg, lényegében Landler módosítása ezt a célt szolgálta. 5 1 Zádor Pál határozati javaslata radikalizmusában tovább ment az október 8.-i kiáltvány tartalmán, ugyanakkor elfogadta a Kunfi által képviselt szövetségi politikát, azzal a kikötéssel, hogy csak azok a gyökeres változást akaró pártok jöhetnek számításba, akik vállalják a munkásság követeléseinek teljesítését. 48 Jelentős munkák ellenkező véleményen vannak e kérdésben, e szerint a baloldal ellenezte a határozatot, mivel azt a forradalom ellen irányulónak tekintette, de azáltal, hogy ez szakítást jelentett a párt öt éves politikai passzivitásával Landler módosító indítványa után elfogadta. HAJDÚ: Károlyi, 274. 49 „a jobboldal hallgatásával és visszahúzódásával ellentétben a baloldal nagy erővel jelentkezett a kongresszuson, a javaslatok egész sorát terjesztette elő." Magyarország története. 8. Főszerk.: RÁNKI György. Akadémiai. Bp. 1976, 50-51.; „a kongresszuson önálló indítványát előterjesztette a baloldali ellenzék". Fél évszázad 295-296.; HAJDÚ: Károlyi, 274.; HAJDÚ Tibor: Tanácsok Magyarországon. 1918-1919-ben. Kossuth. Bp. 1958, 29. „elvitathatatlan, hogy Pogány a Landler-féle balszárnyon volt" Pogány József válogatott írásai. Szerk. VARGA Lajos. Kossuth. Bp. 1987, 22. 50 MMTVD. 4/b. 480. 51 Landler már az 191 l-es kongresszusi vitán, mely a szövetségi politikáról szólt kifejtette, hogy nem a szociáldemokratáknak kell az együttműködés felé lépéseket tenni, hanem kialakítva egy önálló választójogi programot, „ha találkozunk ebben a harcban olyanokkal, akik velünk együtt működnek, akkor mehetünk együtt". Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 4/A. köt. Szerk.: ERÉNYI Tibor, MUCSI Ferenc, S. VLNCZE Edit. Kossuth. Bp. 1966, 366-370.; ERÉNYI Tibor: Fejezet a szövetségi politika történetéből - Justh Gyula és a Szociáldemokrata Párt. In ERÉNYI Tibor: Szocializmus a századelőn. 245-247. 122
