A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
vetően egy „alulról jövő demokráciára épült", 3 7 ennélfogva a háborús terhek által fokozott nyugtalanság erőteljesen éreztette hatását a párt egészében, beleértve ebbe a párt vezetését is. E helyzetben az orosz proletárdiktatúráról terjedő hírek erősítették a munkásság háború okozta feszültségekből eredő radikális hangulatát. Az 1918-as év sztrájkjai során alkalmazott kormányzati-hatalmi politika arroganciája e hangulatot fokozta. A párt hagyományos politikájának kudarca, a munkásság hangulatának radikalizálódása, a kormányzat vaksága és arroganciája a Kunfi-féle balszárny felé mozdította el a centrumot. A párt vezetőségének „hivatalos" véleménye 1918 során ennek ellenére nem változott, a sztrájkok közepette a diktatórikus lenini elvekkel szemben jellemző maradt a demokrácia melletti kiállás. Kunfi az oroszországi események elemzése során éles kritikával illette a bolsevikokat, megállapítása szerint ugyanis a bolsevik diktatúra gyakorlata „a népnek bukása volt". A magyar valósággal összevetve a demokrácia és pluralizmus pártján álló mensevikek mellett érvelt. Értékelésében kiemelte, hogy Magyarországon a történelmi szükségszerűség alapján a polgári rendnek kell megvalósulnia, éppen úgy mint NyugatrEurópában, „ahol mindenütt van általános választójog és sehol sincsen proletárdiktatúra, hanem van némi proletárellenőrzés alatt álló burzsoáuralom". 3 8 Hasonló szellemben fejtette ki véleményét Rónai Zoltán. A lenini diktatórikus módszerek és a nyugati demokratikus módszerek közötti különbséget a kulturális nívókülönbségekkel, az önkényuralmi hagyományok és a demokratikus, parlamenti tradíciók jelenlétével magyarázta. A Magyarországon alkalmazandó taktikát Eckstein nyomán fogalmazta meg: „A marxista taktikának lényege a szocialista politikának a gazdasági fejlődéstől való függése, felismerése. Ezzel a realisztikus politikával szemben mindig fel fog lépni két véglet. Az egyik a rögtönös megegyezés, a másik az időelőtti forradalom politikája. Forrásuk közös [...] a cél megvalósulásával szemben érzett türelmetlenség. De ezekkel szemben győzedelmeskedik a tények logikája s a tapasztalaton nyugvó marxista politika." 3 9 A szociáldemokrata politika vezetése 1918 tavaszán átcsúszott a balszárny irányításába, a munkásság radikalizálódását követte a vezetés radikalizálódása. Ugyanakkor ez nem jelentette, hogy teret nyert volna a forradalom lenini értelmezése. A bolsevik politikát a szociáldemokraták döntő többsége Magyarországon alkalmazhatatlannak tartotta. A szociáldemokrata kritika azonban nem törekedett az egész bolsevik politika elutasítására, egyértelműen kiolvasható az ekkor születő írásokból, felszólalásokból, hogy Lenin és az orosz proletariátus harcát szimpátiával figyelték, annak radikális, erőszakos jelenségeit az orosz fejlődés sajátosságainak tudták be. 4 0 Kunfi és körének írásaiban tetten lehet érni azt a kettősséget, amely a párt szellemi irányítóinak nagy részében ekkor megtalálható 37 VARGA Lajos: A magyarországi szociáldemokrácia történetéhez. Társadalmi Szemle. 1989/ 5. 67. 38 KUNFI Zsigmond: Feudalizmus és polgári öntudat. Szocializmus, 1918/ 8. 387-388. 39 Gustav Eckstein Der Marxismus in der Praxis című háború előtti művét mutatta be. Szocializmus, 1918/6. 288-291. 40 A legjelentősebb kivétel Garami Ernő volt. VARGA: Garami. 170-172. 120
