A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ÚTJA A POLGÁRI FORRADALOMHOZ HORVÁTH CSABA A háború második felében a nemzetközi munkásmozgalmon belül növekvő szakadékok a magyarországi szociáldemokrácia soraiban is repedéseket okoztak. A századelő revizionizmus körüli vitájában az MSZDP döntő többsége Kautsky pártjára állt, elfogadta a revizionizmus kritikáját, elméleti szempontból a hazai mozgalmon belül az „ortodox marxizmus" vált irányadóvá.

1 Az első világháború második felétől azonban egyre élesebben támadt föl a régi vita a munkásmozgalmon belül, ráadásul új törésvonalként megjelent az ortodox marxizmusból kiinduló radikális értelmezés, mely az oroszországi változásokban, az oroszországi munkásmozgalom gyakorlatában testesült meg. A magyarországi szociáldemokrácia nem tudott parlamenti tényező lenni, ebből kifolyólag a parlamenti reformizmus gyakorlata nem vált a párt működési gyakorlatává. Általános jellemzője lett viszont, hogy a munkásság harci szervezeteként összefonódott a pártszervezet és a szakszervezet. Ez az összefonódás azonban nem jelentett egybeolvadást, a szakszervezetek autonómiája igen jelentős maradt. Lényegében a munkásmozgalom valódi nyomásgyakorló eszközeit az ágazati, valamint az általános sztrájkok jelentették. A szociáldemokraták meglévő eszközeikkel kevés politikai eredményt tudtak elérni, emancipációs törekvéseik rendre megbuktak a hatalmi elit védfalán. A perifériás társadalmi fejlődés egyik melléktermékeként a szociáldemokratáknak kellett felvállalni a polgári fejlődés társadalmi programját, a politikai emancipációt, úgy, hogy közben a kapitalizmus alapján álló pártok arroganciája kizárta őket az érdekérvényesítés útjáról. A szociáldemokraták gyakorlati tapasztalatai elméleti síkon jelentős mértékben befolyásolták a pártot. A szociáldemokraták megmaradtak forradalmi pártnak. Forradalmi pártként gyakorlati törekvésként a Monarchia radikális, forradalmi megváltoztatását hirdették, ugyanakkor többségükben ekkor forradalom alatt polgári forradalmat értettek. A polgári forradalom zászlóra tűzése azonban nem jelentette a marxizmus feladását, a szociáldemokraták 1918-1919-ben kísérletet tettek forradalmi elméletük gyakorlati alkalmazására, a lehetőségeik ha1 ERÉNYI Tibor: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a magyar politikai életben. 1898-1918. In Szocializmus a századelőn. Kossuth, Bp. 1979. 8. 2 SIPOS Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek története Magyarországon. MTA Történettudományi Intézet. Bp. 1997, 106-119. 113