A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

siknak, ami ledérebb, könnyebb stílusú, értéktelenebb és — teltebb színházakat biztosít. Amiben lehetővé teszik a színház számára azt, hogy a lehetőségig emancipálja magát a budapesti befolyás alól, mivelhogy az ízlés a fővárosban öt színház versenyében és egy olyan tömegben, amelyet a veszett üzleti hajszában el kell hódítani egyik színháznak a másiktól — más irányba fejlődött, mint ami a szegedi egységes, magyar publikum ízlésének megfelel. Budapesten több a színház, mint amennyi a szükségnek megfelel — és a színháznak élnie kell mindenáron. Ha méreggel csalhatja be a publikumot, hát ad neki mérget, és a méreg szükség nélkül, tisztán csak az üzleti spekuláció könnyebbsége kedvéért árad szét a vidékre is." Az üzleti, piac-elvű színházi rendszer kritikája ez, de úgyis mondhatnánk: a kapitalizmus kritikája ez a kultúra, speciálisan a színház felöl. Igazságát nehéz lenne tagadni, ám az a trend, amely a 20. század végére a piac globális hatalommá válását eredményezte, egyebek közt a Thury elképzeléseivel is szembe ment. S kétségtelen, Thury kritikája és a globalizálódó „piac" összeegyeztetése elképzelhetetlen: együtt a kettő nem tartható fönn. Amit Thury akart (hogy ti. „Szeged színháza nem lesz többé tisztán csak arra szánva, hogy az üzlet spekuláljon benne, hanem kulturális tényezővé válik a város életében"), az csakis a piac korlátozásával teljesíthető. „Az egyetlen mód erre az, hogy Szeged városa szakítson a vállalkozó-igazgatós rendszerével. A város, mint erkölcsi egység, legyen a színház tulajdonosa és bérlője is. Szolgáltassa ki a publikumát egy olyan társulat által, amelynek minden tagja azzal az önérzettel lép ki a deszkákra, hogy nem egy vállalkozó érdekeit szolgálja, hanem Szeged városát. Állítson ennek a társulatnak az élére egy olyan igazgatót, aki tisztes, gondnélküli megélhetésén kívül, a munkája eredményeképpen nem anyagi haszonra spekulál", hanem arra, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel „a lehetőség határain belül minden komoly várakozásnak megfelelően szolgálta ki Szeged városának úgy erkölcsi, mint anyagi érdekeit." Thurynak voltak konkrét elképzelései (pl. városi alkalmazásban levő főpénztáros, könyvvezető és pénztári ellenőr szerződtetése, Szeged és Hódmezővásárhely színházi életének összehangolása), de részletes, konkrét kalkulációval nem állt elő. Homályban hagyta, hogy ez a „házikezelés" a városnak mennyi pénzébe került volna. Elképzelése így inkább csak elvi, teoretikus alapvetés volt, semmint közvetlenül megvalósítható, konkrét intézkedési terv. Alapelve, a színház szakmai igazgatásának és finanszírozásának különválasztása, pontosabban a közületi finanszírozásnak a szakmai munkát fölszabadító fölfogása, mindenesetre alapvető kérdéseket állított előtérbe. S mint ilyen, megelőlegezte a szegedi színházcsinálás elkövetkezendő évtizedeinek ismételten előkerülő dilemmáit. Thury, aki elsőként nyújtotta be pályázatát, érdekes és jellemző módon, nem tette le az igazgatóktól megkövetelt kauciót. Ez, mint ki is derült a pályázatok elbírálásakor, eleve kizárta őt a jelöltek közül. Gesztusa azonban többféle értelmezést is lehetővé tesz: lehetséges, hogy nem is tudta volna előteremteni a kaució összegét, tehát eleve hazardírozott pályázata benyújtásakor, de az is lehetséges: reménykedett abban, hogy a propozícióját elfogadják, s így nem a hároméves bérletet kapja meg, hanem a város mindjárt az ő tervei alapján házi kezelésbe veszi a színházat — s neki így már nem is kell kauciót letennie. Annyi mindenesetre bizonyos: Thury 106