A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

számában jelent meg, az 1-2 oldalakon, a „vonal alatt". Júliusban pedig átvették Thury egyik cikkét a Budapesti Naplóból. Maga az átvétel nem meglepő, a Napló, mint más lapok is akkoriban, átrátvett egy-egy írást más, főleg fővárosi lapoktól. Ez, mint valami érdekes vagy fontos, helyi érdekkel is bíró fejlemény dokumentálása bevett szokás volt. Most azonban külön súlya (alighanem funkciója) volt az utánközlésnek. A Szegedi Napló úgyanis előzőleg „elismeréssel közölte a szegedi kir. ügyész azon emberséges, derék gondolatát, hogy a földmívelő embernek, aki kisebbrendű csetepaté, vétség miatt bajba keveredett a törvénnyel, lehetőleg mód nyújtassék, mikép a rámért fogságot ne a nyári munkaidőben kelljen elszenvednie. Hagyják a törvénytevők az ilyen nem főbenjáró ügyekben való ítélkezést más időre."

8

5 Thury, aki — úgy látszik — figyelemmel kísérte volt lapját, erre a szegedi tervre Június, július és augusztus címmel cikkben reagált s írása több szempontból is érdekes. A maga részéről messzemenően egyetértett a szegedi tervvel, ráerősített arra, s cikkét — jellemző mód — azzal zárta: „Ezek a szegediek kezdik lefőzni nagy Budapest városát. Csupa okos dolgot mondanak. Mi is, mi is mondunk néha, hanem közbe-közbe sok bolondot is." Ez nyilvánvalóan hízelgett a szegedi önérzetnek. De ennél fontosabb, hogy a cikk csakugyan jó ügyet szolgált, okos és pragmatikus volt — s, mindezekre ráadásképpen, hangszerelése is „szegedies", sőt Tömörkényre alludáló. Ezt már a cikk fölütése is jól mutatja: „Tegyük föl, hogy Förgeteg Mihály, a katonaságtól hazakerült, becsülettel kiszolgált fürer, huszonötesztendő, egyesztendő óta házasember, gazdaember, jócskán ivott március tizenötödikén a Nyakigláb zsidónál. (Ámbátor, hogy Nyakigláb zsidó ma már csak a régi jó módiban megállapodott népszínműben van. A tanyákon nyakat eresztett jámbor, szántóvető emberek mérik a bort is.) A bor azonban itatja magát szörnyen, s mivelhogy a nemzetnek is nagy napja vagyon s ünnep is volt a tanyán, hát a máskülönben józan életű Förgeteg Mihálynak a fejébe szökken az ital gőze, s valami kis virtusba keveredik." Nem kétséges, ez a leírás részben Thury régi, 1891-92-es szegedi tapasztalataira megy vissza, részben — döntően — pedig a parasztélet Tömörkény-féle interpretációja ihlette. (Még a Förgeteg név is a Tömörkény-prózát juttatja a^ olvasó eszébe.) Nem véletlen tehát, hogy a szegedi redakcióban ülők (talán maga a régi barát, Tömörkény) fölfigyeltek erre a cikkre, erre a kedvük és ízlésük szerinti reflexióra. S Thury alighanem nem is véletlenül figyelte ekkoriban a szegedi eseményeket. Ekkor már készen lehetett elhatározása, hogy visszatér Szegedre — színházigazgatónak. 12 Ki hívta föl a figyelmét, hogy a szegediek pályázatot írtak ki a helyi színház működtetésére, nem tudjuk. Lehet, hogy a szegedi barátok valamelyike, de az is lehet, hogy ő maga figyelt föl a nyilvános, lapokban is meghirdetett pályázatra. 85 A nyári rabság. A szegedi kir. ügyész terve. SzN, 1901. júl. 13. 4. 86 THURY Zoltán: Június, július és augusztus. Budapesti Napló, 1901. júl. 12. 103