A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

emeleti és karzati helyek voltak kaphatók."

6

9 A Katonák körüli fölhajtás tehát meghozta gyümölcsét: a helyi elit közhangulata Thury és darabja felé fordult, s nyitottá vált bizonyos társadalomkritikai reflexió befogadására. De a Hiradó híre más miatt is érdekes. Kiderül, Thury, jól érzékelve a médianyüvánosság szerepét, a kormánypárti lap újságíróival is tartotta a kapcsolatot. A „bemutatón — írja a Hiradó — jelen lesz a szerző is, aki ma [azaz: 24-én] szerkesztőségünkhöz a kö»70 vetkező táviratot intézte: Ferde fölfogás ellenében ambícióm a Katonák szegedi premierje. Ott leszek és örülnék, ha előadás után együtt vacsorázhatnánk. Szíveskedjenek régi ismerőseimet szintén értesíteni: Thury. Jellemző, hogy Thury kommunikációja ezúttal is bejött. Az újságírói szervezkedést a Hiradó mindjárt ekkor jelezte is: „A szegedi hírlapírók el is határozták, hogy a Katonák szerzőjének tiszteletére holnap [azaz még a lapszám megjelenésének napján, 25-én] a premiere után bankettet rendeznek a Kass-vigadóban." Talán mondani sem szükséges, a bemutató napján megjelenő Szegedi Napló is 71' beharangozta az előadást. Ervelése lényege egyezik a Híradóéval, a Napló is a Katonák mellé állott. Saját külön hozadéka a lapnak, hogy — ha röviden is — fölrajzolta Thury írói portréját, jelezve a fővárosi író Szegedhez tartozását is. Figyelemre méltó, hogy a cikk írója — talán Tömörkény? — hogyan látta Thuryt: „Thury olyan poéta — mondja a cikk — , aki nyitott szemmel, világos fővel jár a vüágban, és nem akar álmodozásba ringatni, hanem gazdag invencióval hirdeti az ő két fő igéjét: az igazságot és szeretetet." Ez az értelmezés függetlenül attól, hogy mennyire Thury, s mennyire a névtelen újságíró eszméjét fejezi ki, a darabban megnyüatkozó társadalomkritika előzetes igazolása, s Thury szándékainak a lehetséges vádak alóli mentesítése. A bemutató a tervezett időben, január 25-én rendben megtörtént. Másnap, 26-án mind a Napló, mind a Hiradó terjedelmes, egyenként is kolumnás cikkben referált az eseményről. A beszámolókból rekonstruálható a színpadra lépő színészek köre. Udvardy Pál szerepében Pethes Imre, Pető Bálintéban Mezei, Annáéban Szerémy Gizella, Marjayéban Szakács, Brandt századoséban Deési, Göllnicz hadnagyéban Papp, Udvardy Sándoréban Sándor, Kláráéban Tárnoky, Veres Ákoséban László játszott. Sőt még az is tudható, „Ferike szerepében a kis Füredi Géza bátran szaladgált a színpadon". Hogy maga az előadás milyen volt, a beszámolókból nehéz volna pontosan rekonstruálni: a kritikusokat maga a darab, Thury társadalomkritikája érdekelte. A két lap közül erre, értelemszerűen, az ellenzéki Napló volt a fogékonyabb. A Napló névtelen referálója úgy vélte, a darab nem katonaság-ellenes. „Sőt ellenkezőleg. Az érdekük mellett tört lándzsát Thury, aki azt mondja ebben a nagy színpadi rutinnal megírt színművében, hogy a katonaság rosszul van dotálva, hogy fizetésük nem áll arányban azokkal a kiadásokkal, amelyeket a társadalomban elfoglalt díszes állásuknál fogva meg kell 69 A „Katonák" bemutatója. SzH, 1899. jan. 25. 5. 70 Uo. 71 Katonák. SzN, 1899. jan. 25. 6. 99